Most valami olyasvalami jön, ami megmásíthatatlan, ami visszafordíthatatlan felismeréseket hozhat, mindenkinek egyéni szinten az életében.

Valakinek a magánéletében, vagy a pénzügyi szférában, de hozhat mély tisztánlátás a munka – és a karrier kérdéskörében is.

Rájövünk ez a hétvégén, mi kell a lelkünknek, mi ez az érzelmi erő az életünkben: lehet egy helyzet, egy személy, egy kommunikáció, mélyre ható beszélgetés, amire heti vagy napi szinten szükségünk van. Vagy egy mély ölelés, ami kéri az összeolvadást.

Mert pont érezzük, hogy ezzel biztonságba kerülünk, nem félünk kilépni a komfortzónánkból sem! Bizonyítási kényszer megszűnik és marad a jóérzéssel feltöltött szív.

Ez a hétvége rávilágít sok-sok mindenre, lelki dolgokra, érzelmeink mély titkaira. Ezt mind segíti a skorpió hold, amit előtte a mérleg hold mutatott meg: tehát előtte, lazulj, élj, boldogulj, légy vidám és önfeledt – majd jön a titkok feltárója a vizes, plútói skorpió, hogy mindezt transzformálja lelki szinten. Aki mindent borít, feltárja a legmélyebb bugyraiból tátongó misztikumot. Rámutat az élet valódi fényére, szépségére, derűre és arra mennyire fontos az emberi kapcsolatokban az érzelem. Ennek meg nem élése bonyodalmakhoz, drámákhoz és betegségekhez vezet. Ennek az ellenkezője, nem tűri a megalkuvást és a maszkokat sem.

Ami ahhoz kell érzelmileg egyensúlyba kerülj. Ezáltal tudsz épülni, fejlődni és szó nemes értelmében növekedni.

Megerősítés: Uránuszi energia, sorsfeladat feltárul előtted.

A Vízöntő csillagkép alatt a Vénusz és a Merkúr éppen azzal az Uránusszal kapcsolódik, amely őket uralja.

 

A Vízöntő csillagkép sokaknak csak egy vödrös pasi, aki gondolkodás nélkül önti nyakunkba a vizet, és vélhetőleg majd a múlt terheitől, nyavalyáitól szépen lecsutakol, vagyis jön, és egy tisztább, szebb jövőt épít. Ehelyett érzésekkel, helyzetekkel szembesít, ami által mi magunk gondosan rendet tehetünk a múltban. Ami azért nem ugyan az.
Kevésbé látványos mint ahogy várnánk, de jóval hatásosabb.

 

A Vízöntő vize nem felejtésre való, hanem tisztításra, ebben az esetben a Merkúr és a Vénusz közbenjárásával megértésre, és harmonizálásra sarkall. Nem arról szól, hogy nagyvonalúan elfelejtem azt, ami valamikor összetört, hogy kiretusálom, megszépítem a múltam, hanem hogy végre vegyem észre, és mossam tisztára a régi mintákat, hozzáállásokat, hiszen mindez kihat arra, ami ezután következik. A jövő ugyanis rendkívül érzékeny arra, hogy mit próbálunk magunk mögött rendezetlenül hagyni. Mindent számon tart.

 

A feladat egyik része az, hogy megérteni azt, ami volt. Megérteni azt, hogy miért volt úgy, ahogy volt. Mert egy meg nem értett múlt nyomán nincs áramlás. Az olyan, mint egy eldugult lefolyó: hiába várjuk a szép jövőt, csak bugyborékolni fog. Mert minden, ami a múltban történt, kihat a jövőre. (kinek sajnos, kinek szerencsére-a megközelítés attól függ, hogy mennyire sikerült kitisztítani a tisztítandót).
A másik, a mindig is gyógyítani képes harmónia, a szív valódi, és nem csak bemondásos alapon működő békéje. És éppen ezért, mert Vénusz, most a kapcsolatok, és a hozzájuk fűződő emlékek, élmények, sorsfeladatok is tisztulhatnak.

 

Vajon meg tudjuk-e számolni, hogy eddig mennyi élethelyzetben ütközött ész és érzelem? A duális világ legnagyobb tragikomédiái ezen gyarló sajátosságainkból fakadtak. Mert az ész tudta, de a szív nem engedte, vagy fordítva. Ezek ketten régóta rossz lakótársai a földi porhüvelynek: az egyik számol, mérlegel, agyal, és szereti mindenre rásütni, hogy „logikus”, a másik érez, reagál, és képes szinte mindenhez találni egy olyan emléket, ami befolyásolja. Az ész gyakran hiszi, hogy nélküle káosz lenne, az érzelem pedig pontosan tudja, hogy őnélküle semminek nincs súlya.

 

Most olyan tisztulás zajlik, ahol egy térbe engedjük őket. A múltban elfojtott érzések, a túlpörgetett racionalizmusok szépen kioldódhatnak, és igen…ez mint mindig, most is kihat a jövőre. Jöhetnek szembe régi, akár évtizedes témák, emlékek. Ma reggel nekem is sikerült épp egy olyan könyvemet kihúzni a könyvespolcról-miért is pont ezt, és nem egy másikat…-amelyikből egy közel harminc éves boríték pottyant ki.
Egy teljesen üres boríték.
Csordultig emlékkel.

 

Szóval valahogy így megy ez ebben az időszakban.
A déli égbolton a Daru csillagkép segít emelkedni, csúcsra jutni, termékeny jövőt építeni, miközben azért nem felejtjük el azt sem, honnan indultunk. Fent a Hattyú, a felemelkedő, kiteljesedő lélek szimbóluma, felidézi azt a részünk, amely nem tagadja meg az érzelmeit, de nem fél attól sem, hogy valamit végre tudjon, valamire végre ráébredjen. Tudja, hogy a valódi védelem nem páncél, hanem belső egység.

Most az ész, és az érzelem egy magasabb perspektívát kap, ahol megszűnik köztük az ősi vita.
Nem azért, mert egyikük nyert.
Hanem azért, mert együtt tisztulnak.

Pintér Erzsébet