A Plútó Vízöntő jegybe lépése nagyon mély tisztító folyamatokat indított el!

 

A radikális felszabadulás korszakát èljük, ehhez a Neptunusz jelenlegi sorskör-váltása csatlakozik, ami jelentősen felkavarhatja mély érzelemvilágunkat.

S, mindez pedig egy olyan korban történik, amikor eleve dimenzióváltásban vagyunk, vagyis tudattágítás történik – a régi minták, hitrendszerek ideje lejárt és ezzel sok alacsony szintű rezgés oldódik, tisztul ki a térből, a saját energetikai terünkből, testünkből is.

 

Ennek a réginek a kitisztulása sokak számára nehéz lehet, ugyanakkor mégis üdvözítő – és még ha ezt tudjuk, akkor is át kell élnünk.

Évezredes sérülésekből gyógyulunk most ki. Minden kibillent emberi működés, minden erőszak, bántás, viszály, hamisság, manipuláció, stb – csakis akkor lehetséges, ha sérülés áll mögötte. Elszakadás a lelkünktől, a valódi érzelmeinktől.

 

Szaturnusz-Neptunusz együttállás okán, amely ráirányítja fókuszunkat a valódi, mély érzelmekre, minden tagadáson túl és amely alkalmas idő arra is, hogy visszahívjuk a leszakadt lélekrészeinket és újraintegráljuk önmagunkba!

Mivel ez mindenki számára intenzív élmény, így nem véletlen, hogy annyi feszültség jelenik meg a külvilágban és vannak erők, amik ezt ki is használják (bár ezek is csak az ébredésért dolgoznak). Egyik legutóbbi írásomban említettem, hogy éppen ezért fontos lejönni a tömegtudatról (régi tanítás már ez, amit sokan élünk), kikapcsolni a rádiót, a televíziót, nem venni részt a pánikkeltésben és konfliktusokban, az egymás és önmagunk elleni harcokban, nem adni meg magunkat a manipulatív hatásoknak! Most nagyon fontos, hogy a saját belső folyamatainkra fókuszáljunk! Ám, amíg valami elviszi a figyelmünket, addig nem tudjuk ezt megtenni.

Nagyon sok manipulatív hatás éri az embert, nagyon sok a zaj körülöttünk, aminek következménye az is, hogy elmegyünk egymás fájdalmai, nehézségei mellett szó nélkül, érzéketlenné válunk, nem segítünk, fákat vágunk ki, állatokat és embereket bántalmazunk, stb.

 

A lelkünkről, érzelmeinkről való leszakadás következménye ez is, márpedig addig nincs gyógyulás, amíg vissza nem kapcsolódunk!

Az a sok nehéz, fájdalmas, kellemetlen, zavaró, szégyellni való érzés, ami bennünk mostanság felszínre kerül, nem azért jön, hogy rosszul érezzük magunkat és pláne nem azért van, mert rosszak vagyunk! Sőt…

 

A gyógyulás folyamata az, hogy kinyitjuk a mélységeinket, belenézünk, megengedésbe kerülünk azzal, amit ott találunk és elfogadjuk azt.

Az áramlás ekkor önmagától megindul…

Minél inkább merünk érezni, érzelmeket működtetni – még ha fáj is, még ha nehéz is (bár tudjuk, hogy nem a helyzet és nem az érzés nehéz, hanem a rávetített kondíciók azok!), akkor is egyetlen út van a gyógyuláshoz és ez az érzéseken át vezet. Gyakran írom, mondom, de gondoljunk bele: okoskodással még senki nem gyógyult meg. Attól, hogy értem, mit miért csinálok, milyen mintázatokat követek, még az nem lett átírva. Mert a sérülés az érzelemtestben van elraktározódva és amíg azt a csomagot ki nem bontom, nem tudnak elfolyni a megrekedt energiák…

Engedjük hát elfolyni, kiszabadulni őket!

 

 

A saját folyamatunkban, a saját rendünk szerint. Minél inkább együttérzünk önmagunkkal, annál inkább meg fog ez nyílni mások felé is. Találjuk meg azokat, akikkel a saját tudatossági szintünkön, bizalomban tudunk kapcsolódni! Hiszen gyógyulásunk nagyban függ ettől!

Kell, hogy elismerjék a könnyeinket. A fájdalmunkat. Az érzéseinket. Kell, hogy legyenek ölelő karok, amelyek tartanak. Jótanács nélkül is, ha szükséges.

Ne ijedjünk meg ettől a folyamattól! Ezeknek a mélyről feltörő energiáknak most át kell folynia rajtunk, utat kell engednünk. Ez a gyógyulás.

Zentai Anna – AsztroHerbárium – Zentai Anna

 

Megerősített Mantra:

Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, akkor ideje belátunk, hogy rengeteg (élet) energiát pazarolunk el úgy, hogy észre sem vesszük.

 

Nem vagyunk tudatában annak, hogy hogyan és miképp lehet energiát veszíteni. Ha jól alszunk, akkor reggel még viszonylag minden rendben, aztán délutánra úgy érezzük magunkat, mintha kicsavarták volna a Lelkünket. Fáradtak vagyunk, lehangoltak, kedvtelenek, erőtlenek… Ennek az energiavesztésnek igen nagy köze van az emberi játszmákhoz, amikből nagyon nehéz napjainkban kimaradni, mert mindenki energiát akar szerezni. Ez az energia nem más, mint a figyelmen keresztül begyűjtött életerő. Így válik az egyik ember a másiknál erősebbé.

A figyelmet követelő emberek (sokat beszél vagy, állandó mozgásban van, vagy épp az ellenkezője, passzív agresszív) hatalomra vágynak.

 

 

A játszma alapja az irányítás, a hatalom megszerzése, és mivel az életenergiánk a tét, ezért mindenki küzd, mert senki nem akar vesztes lenni, senki nem akar egy ilyen küzdelembe belebetegedni, vagy belehalni. Ezért küzdünk, bizonygatunk.

Vannak, akik mindig aktívak (ők indítják az akciót), míg mások mindig csak reagálnak (belőlük reakciót vált ki). Akció- reakció… Akik indítják a játszmát, ők indítják az akciót, ők akarnak életenergiát. Azok, akik ragálnak, ők azok, akik fent tartják a játszmát.

Nagyon nehéz és talán csak lépésről- lépésre lehet leszoktatni önmagunkat arról, hogy ne a játszmák határozzák meg az életünket. Most elsősorban azokhoz szólok, akik a reakció oldalán állnak. Mit tehetünk mi magunk annak érdekében, hogy csak minimális energiát veszítsünk egy olyan emberrel kapcsolatban, aki a figyelmünkre, energiánkra vágyik?

Fontos lenne, hogy mindig csak akkor foglalkozzunk az akciót indító emberrel, amikor jelen van. Amikor nem vagyunk egy Térben, akkor ne gondolkozzunk rajta, hogy ő milyen, hogy ő mit mondott, hogy ő mit akar tőlünk, vagy ellenünk. Amikor vele foglalkozunk, akkor olyan mintha meghívnánk az életünkbe, hellyel kínálnánk, és azt mondanánk neki, hogy „gyere, nyugodtan tegyél tönkre!” Mert a gondolatainkkal magunkhoz láncoljuk, és amikor ő ott van, akkor mi gyengülünk. Szóval nagyon fontos, hogy ne róla beszéljünk állandóan. Ne ő kösse le a tudatunkat. Engedjük meg magunknak, hogy belső szinteken el tudjunk távolodni tőle.

Meg kell tanulnunk odafigyelni arra, hogy csak azzal foglalkozzunk, aki jelen van. Így tudunk jól gazdálkodni az energiakészletünkkel.

 

Meg kell látnunk, hogy az agyalással, a helyzetek analizálásával, az igazság keresésével, az áldozatiságunk bizonygatásával ártunk önmagunknak. Mert amikor azzal vagyunk elfoglalva, aki rossz hatással van az életünre, amikor ő van a fókuszban, akkor tulajdonképpen mi magunk ruházzuk fel őt azzal az erővel, amivel ártani fog nekünk…. és a játszma folytatódik.

Törekednünk kell arra, hogy csendesebb legyen az elménk. Meg kell tanulnunk jól bánni a rendelkezésre álló életenergiánkkal, és fel kell ismernünk, hogy ér -e annyit a saját igazunk bizonygatása, hogy közben elveszünk, és lejövünk a saját életünkről.

Forrás: Dömötör Aletta
Talentum