Január 28. szerda: Az újraindulás és újrakezdés jegyében.

Egy őszinte, meghitt beszélgetés megindul, és ez elindul új fejezetet az életedben.

Tisztázó beszélgetéssel meg tudsz újulni, és meg tudod végre oldani mindazt amit eddig halogattál és tologattál problémaként.

Most minden varázspálca szerűn megoldódik. Ami azt jelenti: hogy a kommunikáció most gyógyító módon hat rád, de ha negatív vagy akkor rombolólag hat. Rajtad áll, hogy melyiknek adsz energiát.

Tanulás és fejlődés és a kommunikáció újonság erejével hat rád, ami teljes kapcsolati rendszered megújulását, átalakulását jelenti.

Megerősítés: A bánat, a gyász nem azért jelentkezik, mert eltűnt a szeretet. Pont azért érezzük, mert a szeretet ott van mindenütt; mert rendkívüli dolog; egy óriás, mely az égig ér. Nem a szeretet ellentéte, hanem annak a következménye. A gyász a világ legnagyobb csodája által vetett árnyék.

Miért bántjuk egymást?

 

Mert félünk. A félelem gyakran nem reszketés, hanem támadás: előbb ütök, mint hogy engem üssenek.
Miért bántjuk egymást?

 

 

Mert éhesek vagyunk a szeretetre, tiszteletre, figyelemre, és amikor ezt nem kapjuk meg, követeljük.

 

A követelésből pedig könnyen lesz vád, gúny, büntetés. Mintha a hiány jogot formálna bennünk, hogy kemények legyünk.
Miért bántjuk egymást?

 

 

 

Mert rosszul tanultuk meg kezelni a konfliktust. Sokunknak nem volt minta arra, hogyan lehet egyszerre igazat mondani és emberségesnek maradni. A nyers őszinteségből sokszor kegyetlenség lesz, a hallgatásból meg passzív agresszió.

 

Miért bántjuk egymást?
Mert a szégyen mérgező táplálék. Ha valaki kicsinek érzi magát, kézenfekvőnek tűnik valaki mást még kisebbre nyomni, hogy ő maga nagyobbnak látszódjon. Ez persze illúzió, csak pár percig működik, aztán belül még üresebbé válik.

 

Miért bántjuk egymást?

 

 

Mert fáradtak vagyunk. A kimerültség leviszi az önkontrollt, és felhangosítja a legprimitívebb reakciókat. A fáradt ember könnyebben lesz igazságtalan, aztán utólag csodálkozik, miért romlott el a hangulat.
És mégis: miért érdemes erről beszélni? Mert a bántás nem sors, hanem rossz minta. A minták megtanult dolgok, és ami megtanult, az változtatható. Nem egyik napról a másikra, hanem lépésről lépésre. Apró, döntésekkel: állj meg egy pillanatra, mielőtt kimondanál valamit, ami szerinted „csak őszinte”, de valójában szúr.
Az első lépés egyszerű: állj meg egy pillanatra. Mielőtt visszaszólsz, mielőtt elküldöd azt az üzenetet, mielőtt odavágsz egy mondatot, számolj el háromig.
Egy: most épp indulat beszél belőlem.

 

Kettő: ha kimondom, sebet fog okozni.

 

 

Három: inkább mondom így: „Most nagyon feszült vagyok, adj egy percet.”
Ez a három másodperc néha elég, hogy ne a fájdalmat add tovább, hanem békét teremts.

 

 

A legfurcsább, mégis reményt adó dolog az, hogy a bántás mögött sokszor nem gonoszság van, hanem rosszul kezelt fájdalom. Ettől még felelősek vagyunk azért, amit mondunk és teszünk.
Szabó Marianna

 

Ha ránk vetül, szenvedésünk során csak annyit tehetünk, hogy feltekintünk az égre, várva, hogy változzanak a fények, és a csoda újra láthatóvá váljon.