Nem akkor, amikor nehéz, és nem akkor, amikor a legjobban fáj.

 

Hanem akkor, amikor már tartósan egyedül vagyok benne.

 

– Én dolgozom magamon, ő nem nem hajlandó, vagy halogatja
– Én kommunikálok, ő hallgat vagy eltűnik
– Én kérek, kifejezek, megbeszélni szeretném, ő védekezik, támad, vagy elmegy
– Én kapcsolódni szeretnék, ő távolságot tart
– A hitem folyamatosan a jövőbeli változásra épül
A szorongó kötődő túl sokáig marad, mert:
– ragaszkodik a megnyugvás érzéséhez, amit nem stabilan, hanem ciklikusan kap
– hisz a mély kötődésben
– érzi a potenciált
– érti és átérzi a másik traumáját

Fontos tudni, hogy a szorongó empátiája, a másik traumájának megértése nem kötelezi őt a benne maradásra.
A kitartása nem gyógyítja meg a másikat

 

 

És még egy lényeges pont:
a trauma-kötések idővel kifáradnak.
Nem azért, mert ez a kapcsolat semmit nem jelentett,
hanem mert az idegrendszer nem bírja korlátlan ideig a bizonytalanságot, a kitettséget, a zaklatottságot,
az érzelmi hullámvasutat,
a remény és csalódás váltakozásait. Ilyenkor megjelenhet érzelmi elzáródás, üresség, közönyérzés: “mintha bezárt volna a szívem”
Ez nem érzéketlenség, ez idegrendszeri önvédelem.

Elengedni akkor érdemes, amikor:
– a testem már rég nemet mond
– az idegrendszerem túlélésben van
– a kapcsolat nem biztonságot, hanem állandó készenlétet kér
– és a változás mindig szétmálló reményként, „majd egyszer” történik meg.

 

Az elengedés nem kudarc, hanem érett, önvédelmi döntés.
A biztonságos kötődés ott kezdődik, ahol már nem kell folyton bizonygatnom, kivárnom, eltűrnöm. Az érzelmi elérhetetlenséget nem normalizálom, még akkor sem, ha értem a másik traumáját.

Király Eszter (forrása)

 

Megerősítés: Miért fokozódik a rossz?

Igen, a cím szándékosan hatáskeltő, ugyanakkor ennek az írásnak az a célja, hogy végtelenül leegyszerűsítve, érthető módon összefoglalja a lényegét annak, ami most zajlik, mert sokan lesznek, akik csak így értik meg.

Jogosan merül fel most sokakban a kérdés: miért fokozódik mostanában minden rossz?

Akkor nézzük a választ (amit eddig is szinte minden írásban leírtam, de most összefoglalom):

Minden, amit most rossznak élsz meg, az a végső kifutása annak a karmakörnek, amit eddig jártál. Azoknak a folyamatoknak, amikben eddig benne voltál.

Mindenkinek van árnyéka, vannak elakadásai, mindannyian működtetünk önszabotáló, önsorsrontó folyamatokat. Enélkül nem jöhettünk volna ide, erre a bolygóra! Ez a feltétele. Az árnyékainkban rejlenek az ajándékaink is! A feladatokban ott vannak a megoldásaink is…

Minden, amit érzel: RENDBEN VAN! Ez a folyamat része. Ember vagy. Érezheted magad úgy, ahogy. Emberi dolog.

Tehát a lezárásában vagy egy korszaknak. Ahhoz, hogy lezáródjon az, amit eddig működtettél, ahhoz ÉSZRE KELL VENNED, HOGY MI AZ! Látnod kell!

Ahhoz, hogy ráláss, hogy észrevedd, meg kell, hogy mutassa magát!

Ahhoz pedig, hogy megértsd és kezelni tudd, ami veled zajlik, el kell fogadnod pár alapvető természettörvényt, amit sok ideje ismételgetünk, nagyon sokan: 1. minden, ami a fizikai síkon, körülötted van, az tükre annak, ami vagy – a tested is és a kapcsolataid is. Az nyilvánul meg kint, ami benned van! Ha a lelked nem képes érezni valamit, ami benne van, ha elnyomod az érzéseidet, azt a tested fogja visszatükrözni! Ezért erősödtek fel most a testi folyamatok! 2. Te vagy a Teremtő! Akármennyire is hárítanál kifelé, előbb-utóbb el kell jutnod oda, hogy felismerd: te teremted az életedet!

Az a bizonyos “szent nász”, amiről Jézus és sok más tanító is beszél, hogy most kell, hogy megtörténjen, ez a tudatos és tudattalan (férfi és női) részeink egyesítése. Már tudjuk, hogy az életünket, tapasztalásainkat magunk teremtjük, de javarészt a tudatalattiból. Ez a női részünk. Az indirekt. A másik, férfi részünk, a direkt. Ideje a kettőt összehozni!

Az tehát, hogy most fokozódnak olyan dolgok, események, történések, élmények, amelyeket te rossznak ítélsz, nem azt jelenti, hogy “mindennek vége” és “nincs kiút” és “már soha nem gyógyulok meg” és “soha nem oldódik meg” stb… Hanem éppen azt jelenti, hogy ÍGY GYÓGYULSZ MEG, ÍGY FUT KI AZ ENERGIA!

Ahhoz tehát, hogy észrevedd, mit működtetsz és hogyan vagy önmagad ellen, láthatóvá kell, hogy váljon a számodra, látnod kell a tükörben, hogy egyáltalán mit csinálsz! ..és amíg küzdesz ellene, nem lesz változás…

Az árnyékaink addig nőnek, amíg ellenállunk. Addig erősödnek.

A kulcs: a MEGENGEDÉS!

Amikor elfogadod önmagad mindazzal együtt, ami a legmélyebb szinteken van, minden hibának, gyengeségnek vélt dologgal együtt, amikor engeded, hogy csak lezajlódon a folyamat, akkor az áramlás megindul és végbemegy. Mindemellett, igen, sokat segíthet az is, ha van valaki, akivel átbeszélheted, hogy mit élsz meg és ő teljesen elfogadja ezt és nem ítél meg és nem bírál és nem osztogat tanácsokat – csak fogad, enged és megtart. Segít az is, ha kérsz segítséget és dolgozol azzal, ami a témád, ami feljött. Sok minden segít és ér kihasználni ezeket!

A lényeg, hogy nem a megoldatlanság erősödik, hanem a KIFUTÁSI FOLYAMATOT látod, testközelből, élesben! Ahhoz, hogy el tudjon folyni az energia, utat kell neki engedni.

Talán azt hiszed, hogy a rossznak ítélt dolgok csak úgy, maguktól véget érnek és megjön az új? Ez nem megy anélkül, hogy ne látnád meg és ne vállalnád végre a felelősséget azért, amit és ahogyan eddig teremtettél. A saját teremtő erőnkre való ráébredés folyamata zajlik most!

Ezekben a napokban új erőre kaphatsz: január 22, 23, 27.
Ezek a napok indítják el az új idő energiáját: január 22, 26, február 14.

Zentai Anna – AsztroHerbárium – Zentai Anna