Nem véletlenül választjuk egymást.

Csak azokkal az emberekkel találkozunk, akik már léteznek a tudatalattinkban..

A tudatalatti folyamatosan „hangol” minket bizonyos emberekre és helyzetekre.

Olyan mintázatokat hordozunk magunkban – emlékeket, érzelmi lenyomatokat, vágyakat és félelmeket –, amik automatikusan hatnak, így pedig észrevétlenül irányítják, kit érzünk ismerősnek, biztonságosnak vagy éppen veszélyesnek.

Spirituális értelemben ezek a találkozások nem véletlenek, hanem fejlődési lehetőségek: minden kapcsolat egy leckét hoz, ami segít tudatosítani, gyógyítani vagy megerősíteni bennünk valamit. Így válik a külső találkozás belső ébredéssé – a lélek tanulása pedig (többek között) a kapcsolódásokon keresztül történik meg.

Nem véletlen tehát, hogy ki lép be az életedbe. Minden találkozás egy belső hívásra érkezik válaszként.

Azok az emberek, akik megérintenek, tükröt tartanak: megmutatják a vágyaidat, a sebeidet, az erőforrásaidat és a még be nem azonosított részeidet. Amikor felismered bennük önmagad egy darabkáját, közelebb kerülsz a teljességedhez!

Fogadd a kapcsolódásokat tanításként – mert a lelked már előbb tudta, kire van szükséged, mint hogy az elméd azt megértette volna…

Megerősített áldás – Azok az emberek, akiket ahhoz szoktattunk, hogy bármit megengedhetnek maguknak velünk szemben, meglepődnek – megsértődnek, szélsőséges esetben ellenünk fordulnak, ha megelégeljük a kihasználást – tiszteletlenséget – kibeszélést – árulást – csalást – bántást….

Én magam is sokáig elkövettem azt, hogy túl nagyra nyitottam az ajtóm, amin aztán válogatás nélkül be tudott áramolni minden, a jó, a rossz, az értékes, az értéktelen, a középszerű, a lehúzó, a kihasználó.

Az jön be, amit és akit beengedünk. Kizárólag rajtunk múlik, nem a másikon.

Nekünk kell megtanulni, mi és ki az, amit és akit beengedünk és mi és ki az, amit és akit NEM. Meg kell tanulnunk felismerni, mielőtt beengedtük volna, meg kell tanulnunk megállítani, és NEM BEFOGADNI, ha nem jó nekünk.

Ha már befogadtuk, nehezebb kitenni, de persze az sem lehetetlen, csak sokkal nehezebb – hosszabb – fájdalmasabb lesz az út. (Szántó Brigitta)