Két különleges fogalom is létezik erre a japán kultúrában: Giri és Omijage.

Elsőre hasonlónak tűnhetnek, de mélyen más jelentést hordoznak.

Giri – a figyelmesség kötelessége

A „Giri” szó a társadalmi kötelezettség érzését jelenti – azt, amikor egy kapcsolatban hálát, tiszteletet vagy támogatást szeretnénk kifejezni.

A japánok számára a Giri nem terhes, hanem természetes: a másik ember iránti törődés kifejezése.Ez lehet egy apró ajándék a főnöknek, egy kézzel csomagolt figyelmesség egy barátnak, vagy akár egy köszönő ajándék egy találkozás után.

A Giri lényege, hogy az ember nem felejti el a másikat — mindig viszonozza a gesztust, még ha csendesen is.

Omijage – ajándék az élményből

Az „Omijage” szó azt jelenti: ajándék, amit egy utazásról hozunk.

De nem szuvenír a nyugati értelemben — sokkal személyesebb.

Amikor valaki Japánban elutazik, gondol azokra, akik otthon maradtak: családra, barátokra, munkatársakra.

Egy kis csomag, ami azt üzeni: „Veled voltam gondolatban.”

Az Omijage és a Giri együtt mutatja meg a japán ajándékozás filozófiáját:az odafigyelés, a kapcsolódás és a hála kultúráját.

A KeikoJapan világa is ebből a szemléletből épül.

Minden tál, csésze vagy textil mögött ott van a kéz, az odafigyelés és a szándék — mert a tárgy csak közvetíti az érzést.

Egy ajándék lehet apró, mégis mély jelentésű.

A lényeg: a pillanat, amit adsz vele.”

Megerősített áldás: Érdemes tudni, hogy nőknél a párkapcsolati problémák kérdései az apával való belső kapcsolathoz vezetnek vissza, férfiaknál pedig az anyával való belső kapcsolathoz. Bármilyen probléma merül fel a párkapcsolatban, akár az, hogy nincs, mindig az ellentétes nemű szülővel való belső kapcsolaton kell dolgozni.

A társ „csak” tükrözi az alap problémát, nem vele tudjuk megoldani!

Addig, amíg nem tudunk magunkban a szüleink elé térdelni, és az életünkért köszönetet mondani, esélytelenek vagyunk a boldog életre…amikor megtesszük, akkor válunk valójában felnőtt emberré.

„A párkapcsolat szólhatna arról is, hogy segítik, támogatják egymást abban, hogy a helyüket, a gyökereiket megtalálják. Az igazi, valódi társ engem lát… nem a szerepeimet. Látja és érzi a belsőmet, a Lelkemet. Látja, tudja érzi a fájdalmat, a harcot, a gyűlöletet. Érzi, hogy nem vagyok rendben. Odaáll, és segít nekem. Támogat, hogy érzéseimmel nézzek szembe, hogy megtalálhassam a helyemet.

S ha egyszer oda jutok, hogy ő is meglátja, hogy magamban megtagadtam a szüleimet, ezzel önmagamat, és a gyerekségemet, akkor megfogja a kezemet és hazakísér engem. Haza, a szüleimhez. Azért, hogy magamra találhassak végre.

Azért, hogy a bennem dúló harcnak vége legyen. Azért, hogy Én, én lehessek, azért, hogy kettőnk kapcsolatába megérkezhessek, hogy valódi társa lehessek.

Azok, akik ma még gyökértelenül bolyongtok a világunkban és szenvedtek, gyertek és engedjétek meg, hogy megfogjuk a kezeteket és hazavezessünk benneteket, hogy életetekben Rend lehessen végre.

Nem kell mást tenni, mint elmondani:

” Kedves Anya és Apa!

Bár felnőttem, most itt vagyok, visszatértem. Visszatértem, hogy megértselek benneteket, a gyermekkoromat, mindazt amit megéltem. Úgy érzem, meg kellett értenem ahhoz, hogy tovább lépjek, és felnőtt életet kezdjek végre.

Itt térdelek a helyemen, és így már látom az összefüggéseket, látlak benneteket.

Látom, hogy ti vagytok a nagyok és én kicsi vagyok hozzátok képest. Elfogadom ezt, és elfogadlak benneteket szüleimnek. Elfogadom azt, amit és ahogy adtatok nekem, és magammal viszem ezeket az életembe. Kicsiként csak annyit kérek, hogy vegyétek vissza tőlem a terheket és a régi családi mintákat, hogy én szabadon élhessek.

Köszönöm nektek az életemet, hogy élhetek. Anyámnak köszönöm a szeretet energiáját, apámnak a biztonságot, stabilitást, hitet, itt és most befogadom ezeket a minőségeket, hogy teljes lehessek az életemben.

Felállok és elindulok, elindulok, hogy a saját életemet élhessem. Kérlek benneteket, hogy mondjatok most áldást az életemre.

Az értékeket, amiket kaptam tőletek magammal viszem és tovább adom az embereknek, gyermekeimnek, így viszem tovább az emléketeket. “

Amikor eljutsz odáig, hogy a köszönet mondást személyesen is el tudod mondani a szüleidnek, akkor érkeztél meg. Akkor vagy a helyeden, akkor töltheted be jól a szerepeidet, és lehetsz igazán boldog az életedben.

Amíg ez nem megy, addig gyere és gyakorolj kérlek! Keress magadban megértéseket és válaszokat, indulj el, hogy egyszer majd megérkezhess! Ha magadért nem tennéd meg, akkor tedd meg a társadért, a leendő gyermekeidért, mert nélküled ők szenvednek.

A társad téged akar, nem a harcaidat, a haragodat és a gyűlöletedet!

Gyere elő önmagad rejtekéből és viselkedj úgy, mint a felnőttek! Probléma van az életedben… nem találod a helyedet, nem működik a kapcsolatod… keress megoldásokat, oldd meg!

Állj oda a tükör elé, és nézz mélyen a saját szemedbe… csak egyetlen kérdést tegyél fel magadnak: Ki vagyok én, és kinek köszönhetem az életemet?

Gyökerek és szárnyak… ha mindkettő meg van, repülhetsz, és amikor elfáradsz, visszatérhetsz!

Soha ne felejtsd el… HAZAVÁRNAK TÉGED! Otthonról kell elindulni ahhoz, hogy önmagad lehess, hogy igazán boldog lehess, hogy működjön az életed.”

Forrás Talentum