Ez az időszak nem az újrakezdésről szól, hanem a lezárásról.

A Kígyó éve még nem engedett el teljesen, és a végéhez közeledve inkább sűrít, mint old. Ilyenkor az élet nem előre tol, hanem összehúz, hogy ami már nem működik, az ne mehessen tovább változatlan formában.

Sokan érzik most úgy, mintha kevesebb lenne a tér.

Kevesebb türelem, kevesebb energia a felesleges körökre, beszélgetésekre, helyzetekre. Ami eddig elment megszokásból, most terhesebbé válik. Ez nem romlás, hanem szűrés.

A test ilyenkor hamarabb jelez, mint az elme. Az idegrendszer érzékenyebb lehet, az alvás felborulhat, megjelenhet fejfeszülés, állkapocstáji nyomás, emésztési érzékenység vagy általános kimerültség. Ezek gyakran nem konkrét betegségekhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy a rendszer alkalmazkodik egy kifutó szakaszhoz.

VEDLÉS ELŐTTI NYOMÁS – A KÍGYÓ ÉVÉNEK LEZÁRÓ IDŐSZAKA

Ez az időszak nem az újrakezdésről szól, hanem a lezárásról.

A Kígyó éve még nem engedett el teljesen, és a végéhez közeledve inkább sűrít, mint old. Ilyenkor az élet nem előre tol, hanem összehúz, hogy ami már nem működik, az ne mehessen tovább változatlan formában.

Sokan érzik most úgy, mintha kevesebb lenne a tér. Kevesebb türelem, kevesebb energia a felesleges körökre, beszélgetésekre, helyzetekre. Ami eddig elment megszokásból, most terhesebbé válik. Ez nem romlás, hanem szűrés.

A test ilyenkor hamarabb jelez, mint az elme. Az idegrendszer érzékenyebb lehet, az alvás felborulhat, megjelenhet fejfeszülés, állkapocstáji nyomás, emésztési érzékenység vagy általános kimerültség. Ezek gyakran nem konkrét betegségekhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy a rendszer alkalmazkodik egy kifutó szakaszhoz.

Érzelmileg is nyersebbé válik minden. Régi témák, régi érzések kerülhetnek elő, akár olyanok is, amelyekről azt hittük, már rég túl vagyunk rajtuk. Nem azért jönnek vissza, mert visszaléptünk, hanem mert most van lehetőség arra, hogy végleg le legyenek zárva.

Mentálisan sokaknál megjelenik egy belső sürgetés. Döntések akarnak megszületni, kimondatlan dolgok feszítenek, határok kérnek tisztázást. Ez nem külső nyomás, inkább annak a jele, hogy bizonyos kérdések már nem halogathatók tovább.

Ebben az időszakban a test egyszerű dolgokat kér: több folyadékot, könnyebb ételeket, kevesebb ingert, több pihenést.

A túlmagyarázás és a siettetés inkább nehezít, mint segít. Nem megoldani kell ezt a fázist, hanem végigmenni rajta.

A vedlés nem veszteség.

Azt jelzi, hogy valami már nem tart meg, és nem lehet ugyanazzal a belső működéssel továbbhaladni. Ami most lehullik, helyet csinál annak, ami letisztultabb és pontosabb irányba visz.

Számomra ez a lezárás nem finoman zajlott. Karácsonytól számítva nyolc napon át pokoli fájdalmakkal és komoly alvásmegvonással ment végbe egy teljes testi–idegrendszeri átállás, főleg a hátammal. Nem szimbolikus értelemben, hanem nagyon is konkrétan. Volt benne kimerültség, kiszolgáltatottság, és olyan pont is, ahol csak át lehetett menni rajta, mást nem tehettem. Letettem a kávét – közel negyven év, napi 5-6, mint egy született olasz, imádtam, de az idegrendszer már nem. Kis halál volt, de már nagyon élem a döntésem kedvező következményeit. Tisztán érzem, hogy nálam ez volt a vedlés testi szintje.

Ez egy átmeneti állapot.

Nem kell siettetni, és nem kell tőle megijedni. A lezárás elvégzi a dolgát, ha hagyjuk.

Szeretettel Gini – Spirituális utazás

Megerősítés: A január tagadhatatlanul a változásoknak, átalakulásoknak kedvez.

Ebben a folyamatban vastagon benne lesz a keze a soron következő Újholdnak, és annak a nem gyenge hatos (!) bolygó együttállásnak, ami majd akkor rajzolódik ki az égen, méghozzá plútói főszerepléssel.

Persze most mondhatjátok azt, hogy mit akarok én, hiszen még szinte Telihold van, de ez annyira odab@szós lesz, hogy nem lehet rá elég korán felkészülni. Január első négy napja még az ünnepekről ránkragadt lagymatag, félgőzzel működő figyelemé volt, de ötödikétől gyakorlatilag is elindul az újévünk. Ennek alkalmából javaslom, foglalkozzunk kicsit a változások általános lélektanával.2026. január 5-től…

A január tagadhatatlanul a változásoknak, átalakulásoknak kedvez. Ebben a folyamatban vastagon benne lesz a keze a soron következő Újholdnak, és annak a nem gyenge hatos (!) bolygó együttállásnak, ami majd akkor rajzolódik ki az égen, méghozzá plútói főszerepléssel. Persze most mondhatjátok azt, hogy mit akarok én, hiszen még szinte Telihold van, de ez annyira odab@szós lesz, hogy nem lehet rá elég korán felkészülni. Január első négy napja még az ünnepekről ránkragadt lagymatag, félgőzzel működő figyelemé volt, de ötödikétől gyakorlatilag is elindul az újévünk. Ennek alkalmából javaslom, foglalkozzunk kicsit a változások általános lélektanával.

Feltűnt már az valakinek, hogy az emberek lényegében mindig arra vágynak, hogy valami jelentős változás történjen, de amikor oda kerül a sor, és végre kiléphetnének valahonnan, vagy belevághatnának valamibe, inkább gyáván eloldalognak? Amennyire vágyjuk a változást, gyakran ugyan olyan erősen félünk is tőle.

Ez azért lehetséges, mert az emberi agy a vágyat jutalomélménnyel azonosítja, míg a cselekvést félelemmel, és máris kész az ördögi kör, vagy ha jobban tetszik, az a bizonyos karmikus. Ezért lehetséges az, hogy míg intenzíven álmodozunk a változásról, annál kevésbé vágunk bele konkrétan olyan folyamatokba, melyek elő is idézhetik azokat. Mert minden gyönyörű vágyunk ellenére igen is ki kell mondani, hogy a változás kockázatot jelent, bizonytalansággal jár, és igen gyakran félelemmel is párosul. Ezzel szemben a komfort zónán belüli rész (még ha ezer éve kinőttük is) olyan, hogy itt már ismerjük a fájdalmakat, ismerjük a küzdelmeket, így ha még nem is ideális, de legalább kiszámítható. Ha minden porcikánkban másról álmodunk is, a „rossz” még mindig saját terep, ennél fogva átláthatóbb. Minden vágyott elképzelés általában a komfort zónán túl helyezkedik el, ezért lehetséges az, hogy sokkal többet álmodozunk, mint amennyiszer a tettek mezejére lépünk.

Minden útelágazás előtt az ember fia/lánya elkezd a lehetséges következményeken rugózni. Mi lesz, ha tényleg lépek? Mi lesz, ha kudarcot vallok? Mit fognak hozzá szólni a többiek? A lehetséges negatív következmények olyan félelmeket testesítenek meg, melyekkel jellemzően a legnagyobb feladatunk van ebben az életben, és gyakran többet nyomnak a latba, mint magának a vágynak a lehetséges öröme. Sőt, sokszor azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban boldogok leszünk-e egy átalakulás után, vagy mégsem.

Az már csak hab a tortán, hogy a visszakozást, hamis önigazolásokkal igyekszünk betámogatni. Ilyen az „én ilyen vagyok és kész”, „ez a sorsom”, vagy az „úgy látszik ez az én életem, vagy a keresztem”.

Ha a változás túl nagy, akkor az eddigi identitás, énkép is megrepedhet, ami belső vitáka eredményezhet. Márpedig vitatkozni önmagunkkal tudunk a legjobban, és ezekből a konfliktusokból szállunk ki mindig a legvesztesebben.

A változás mindig szintlépés. Annak kell hogy legyen, vagyis meg kell tudni keresni önmagunkban a valódi, mélyről felfele igyekvő „miért”-et, ami sokkal erősebb bármely félelemnél.

Az egyre tornyosuló, és egyre régebben raktározott vágyak kihasználatlan energiakét halmozódnak fel, frusztrációt, és mélyebb önbecsülés hiányt eredményeznek. Ez egy negatív spirál, ami egyre jobban benne tart a régi mintákban. Belső feszültséget generálnak, melynek hatására a passzivitás szinte beékelődik az időben, később az identitásunkat kapcsoljuk hozzá. Azt az identitást, ami azonosul a tehetetlenséggel.

Mit lehet hát kezdeni mindezzel, amikor azt olvasod, hogy a Plútó nem csak egy újholddal, de három másik bolygóval is együtt fog állni nemsokára, és ebből ki szeretnéd venni a részed?

Ez egy energia, amiben nem kell feltétlen nagy tétekkel játszani.

Ha nem vagy gyakorlott, kezd kicsiben. Már a kis lépésekkel is részese vagy a bulinak, és együtt rezonálsz ezzel az energiával. Mi az, ami változás, valahol komfort zónán túl van, de azért nem lesznek tőle álmatlan éjszakáid? Egy ilyen apró, de mégis tagadtatatlan hozzáállás is lendületbe hoz valamit.

Térképezd fel a félelmeidet: mi az, amit valójában nem akarsz, mi azt, amit félsz elveszíteni. Igyekezz mindezt más szempontokból is megvizsgálni. Ha egyedül nem megy, kérj szakértő segítséget. Ha mégis beigazolódik-mármint a félelem-, mégis mi a legrosszabb ami történhet?

Biztos?

Egészen biztos?

Engedd az identitásodnak, az énképednek hogy önazonssá alakuljon. Nem „kell megváltoznod”. Egyszerűen csak érezz bele abba, hogy a jövőben úgy isten igazán hogyan szeretnéd magad látni, és a kellő tulajdonságbeli változásokon kezdj el csendben dolgozni.

A vágy és a tettek közti szakadékot, a leggyakrabban kis lépésekkel lehet áthidalni. Azzal, amit itt és most önmagadért valójában meg tehetsz úgy, hogy azért ebben felefedezhető némi határ átlépés is.

Egyébként tiszta szerencse az, hogy a Neptunusz-Szaturnusz kettőse hónapok óta erre próbál minket megtanítani. Csak szeretném előre jelezni, hogy mielőtt ezek ketten egy év után végleg szétválnak, még ők is együtt fognak állni egy Újholddal márciusban.

Aki tehát azt hiszi, hogy megússza azt, hogy végre lépjen…nem fogja.

Tehát mi a terv? Idén mi lesz a te első kicsi, de határozott lépésed?

Szeretettel:

Pintér Erzsébet