Most lelkiekben tudunk nagyot emelkedni, fejlődni és megfejlődni mindazt amit a tavalyi évben hátrahagytunk.

A kettes szám mindig a párkapcsolat száma, olyan szám, ami érzelmeket mutatja. Tehát most érdemes az érzelmeket megvizsgálni, felülvizsgálni mindazt amit eddig rejtegettünk, nem tártunk fel.

Mert pont nem mertünk, vagy mert pont nem volt elég erőnk, hitünk hozzá!

Most lesz, ha megugrottad a tanulni valókat, karmát megoldódott akkor sima ügy lesz, nem lesz akadály, blokk, betegség, és gátló tényező sem. Ha nem ugrottad meg a karmikus leckéket, vagy olyan adag érzelmi csomagot hagytál hátra a 25-ös évben, akkor lesz fejtörés, hogy tudsz béklyóból kiszabadulni, hogy tudsz áldozatiságból és szolgálat szerepből kitőrni.

Megerősítés: Ez főként két életterületet érint, az egyik a munka, a karrier, a másik a társas kapcsolatok, azon belül a magánélet és a szerelem.

Ezeket az éltethelyzeteket, területeket kell felülvizsgálni mennyire élem itt az érzelmemet, ha nem mennyire frusztrál vagy sem?

A kötelező szilveszteri túlélőcsomag…

Van az a nap az évben, amikor az ember hirtelen elkezd hinni mindenben. De tényleg mindenben.

Még abban is, amiben egész évben kinevet másokat. Ez a nap december 31-e. Ilyenkor hirtelen nem viszünk ki szemetet. Nem azért, mert környezettudatosak lettünk, hanem mert „hátha elviszi a szerencsét”. Hova? A kukába. Onnan meg már nincs visszaút. Disznót viszont muszáj enni. Mert az előretúrja a szerencsét. Teljesen logikus. A malac tolja maga előtt a jövőt, mint egy bevásárlókocsit a Lidl parkolóban. Csak nehogy csirke legyen az asztalon, mert az meg hátrafelé kapar. És ki akar visszafelé haladni az életben? Senki. Kivéve azokat, akik január 2-án már azt mondják: „jövőre másképp csinálom”.

A lencse kötelező. Nem azért, mert szeretjük, hanem mert kell. Minél több, annál több pénz. Logikus. Ha megeszed az összes lencsét, akkor elvileg milliomos leszel. Ha mégsem, akkor biztos rosszul rágod. És persze ott vannak a fogadalmak. A szent, ünnepélyes hazugságok. „Jövőre többet sportolok.” „Kevesebbet eszem.” „Nem idegesítem fel magam apróságokon.” Ezek olyan mondatok, amik január elsején még élnek, január harmadikán már kómában vannak, január ötödikén pedig hivatalosan is elhaláloznak. De mégis… minden évben újra eljátsszuk. Mert valahol mélyen reméljük, hogy hátha most. Hátha idén tényleg működik a babona, a lencse, a pezsgő, meg az a bizonyos „idén más lesz” érzés. És tudod mit? Lehet, hogy pont ezért működik. Mert legalább egy estére elhisszük, hogy van ráhatásunk a sorsunkra. Hogy nem csak sodródunk, hanem koccintunk is rá.

És persze ott van a szilveszter legnagyobb hagyománya: elmenni bulizni úgy, hogy egyáltalán nincs hozzá kedved. Ez egy külön műfaj. Olyan, mint a kötelező olvasmány, csak csillogó ruhában. Az ember ül otthon, pizsamában, békében, nézi, ahogy a kanapé lassan magához öleli… amikor megszólal a telefon:

– „Na, készülsz? Indulunk!”

És te ott állsz, mint egy őz a reflektor előtt, és arra gondolsz: „De miért?”

Mert hát szilveszter van. Ilyenkor menni kell. Akkor is, ha fáradt vagy. Akkor is, ha nincs kedved emberekhez. Akkor is, ha legszívesebben otthon ennéd a virslit melegítőben, és tízkor már a takaró alatt lennél, mint egy boldog, kiegyensúlyozott ember.

De nem. Felöltözöl. Kényelmetlen cipő, amit már az első tíz percben megbánsz. Olyan ruha, amiben szép vagy, de levegőt venni már nem tudsz. És elmész egy helyre, ahol hangos a zene, mindenki ordít, hogy hallják egymást, és öt perc után rájössz: senki nem hall senkit, de mindenki nagyon boldognak akar látszani.

Ott állsz a pohárral a kezedben, és azon gondolkodsz, hogy miért is vagy itt?

A válasz egyszerű: mert „illik”. Mert „ilyenkor ezt kell”. Mert „mit szólnának”. És közben mindenki ugyanígy érzi. Az egész buli tele van emberekkel, akik titokban inkább otthon lennének, de hősiesen végigtolják az estét, nehogy a sors, a karma vagy a nagymama megsértődjön. Aztán éjfélkor visszaszámolunk, ölelkezünk idegenekkel, és egy pillanatra tényleg elhisszük, hogy most valami új kezdődik. Majd fél egykor már a kabátodat keresed, és azon gondolkodsz, hogy jövőre tuti máshogy csinálod.

És tudod mit? Jövőre is ugyanígy lesz. És ha már így alakult: boldog új évet mindenkinek… holnap úgyis megbeszéljük, hogy jövőre tényleg másképp csináljuk…

Na, egészségetekre!!

Forrás EngimaZoli

Megerősítés: 2026 az ébredés éve vagy a nagy elindulás éve

Szaturnusz-Neptunusz együttállása kinyitja a kaput, egy kaput, mely túlmutat a mai emberen. Ez egy korszak nyitás. Ilyen együttállásra ezen a ponton, a tavaszponton, 6500 évvel ezelőtt volt példa, az ókor kezdetén, amikor az értelmes ember elindult útján az ókor-középkor-újkor korszakain át. Ez zárul most. Nem csak egy 160 éves kör, hanem egy negyed precessziós korszak. Ettől igazán kiemelt.

Az ebben lévő változás elindul és szinte láthatatlanul teszi a dolgát, átformálja életünket és környezetünket, akár tudunk róla, akár megtesszük a lépéseket, akár nem. Viszont innen nem jön mindenki tovább az új korszakba.

Miről szól ez az új korszak, mikor indul, hogyan lehet eljutni oda, erről lesz szó ebben az anyagban. A 2026-os évről, de mégis sokkal többről.

Tóth Gabriella Csillagtenger