amit eddig csendben cipeltünk.

Ez az év a felszabadulásról és a tisztulásról szól.

Nem menekülünk a múlt elől

hanem végre lezárjuk.

Csukjuk be a fájdalmas könyvünket.

Megköszönjük a tanításait,

és elengedjük mindazt, ami már nem tartozik hozzánk.

2026-ban pedig

egy új könyvet nyitunk.

Tiszta lapokkal.

Új döntésekkel.

Új reménnyel.

Ez már nem a túlélés története lesz,

hanem az önazonosságé, a bőségé és a belső békéé.

 Ami mögöttünk van, nem határoz meg többé.

Amit elengedtünk, nem vihetjük tovább.

A jövőnk ott kezdődik, ahol a szívünk végre könnyűvé válik.

A legenda szerint Salamon királynak volt egy gyűrűje, amelybe az volt belevésve, hogy minden elmúlik. Ha nagyon nagy bajban volt, ránézett a gyűrűre, és eszébe idézte, hogy ez a rettenet nem fog örökké tartani. És ha nagyon boldog volt, akkor is rápillantott, hogy emlékeztesse magát: ez is el fog múlni, mert minden elmúlik egyszer. Úgyhogy azt gondolom, fel kell tenni a kérdést, hogy van-e még dolgunk együtt? Ugyanoda tartunk, vagy valahol az együttélés évei alatt szétváltak az útjaink? Nem kötelező, hogy a közös út halálig tartson.

A fontos az, hogy ha a kapcsolat véget ér, azt is emberien kell csinálni. Ha egy pár gyűlölködve válik, és utólag azt is feketére festik, ami hajdan szép volt, az semmi mást nem jelent, mint hogy még mindig kötve vannak, és rúgni kell, hogy szakadjon a kapcsolat.

Amíg az ember átmegy a túlsó oldalra, ha egykori szerelme szembejön vele az utcán, addig a hatalmában van. De eljöhet egy reggel, amikor hirtelen könnyűnek érzi magát, és rájön: elmúlt. Most már akár találkozhatnak, ebédelhetnek, beszélgethetnek is, mert nem fáj többé.

Szabad lett. Ekkor ért véget a kapcsolat.

K. E.