Sokaknál látom már a Tűz Ló évének pozitív, várakozó hangjait, ugyanúgy, ahogy az 1-es év lelkesítő, újrakezdést ígérő üzenetei is egyre gyakrabban jelennek meg.

És valóban: ezek az energiák a kollektív térben már most is mozgásban vannak.

Lesz majd előadás a számmisztika témájában, az egyes évről – hagyományosan év elején, a zárt csoportban –, de addig is: a kollektív energiák mindenkit érintenek, de a valódi hatás mindig az egyéni sorsban, az egyéni képletben mutatkozik meg.

A Tűz Ló évében nem mindenki ugyanazt az arcát tapasztalja meg ennek az erőnek.

Vannak jegyek, élethelyzetek, sorsfeladatok, ahol ez az év feladatot hoz:

keményebb tanítást, belső vagy külső ellenállást, felerősödő érzékenységet, sőt akár veszteségeket is – legyen az egy kapcsolat, egy szerep, egy illúzió vagy egy régi kapaszkodó.

Másoknál viszont ugyanennek az energiának a másik oldala aktiválódik:

támogatás, segítség, belső erő, lelkesedés, tűz és életkedv. Olyan lendület, ami mozgásba hoz, döntésekre sarkall, és végre nem engedi tovább halogatni azt, amit már régóta érzünk belül.

A Tűz Ló valóban szenvedélyes, ösztönös, gyors és őszinte energia. Nem mindig kérdez, nem mindig simogat. Gyakran inkább lerántja a leplet, mintsem megkímél. És bár elsőként a diadalmenet képét vetíti előre, mégis sokszor bátorságot kér ahhoz, hogy szembenézzünk azzal, ami már nem való nekünk.

Persze minden út végül ugyanoda vezet: önmagunkhoz.

De nem mindegy, hogy ezt az utat könnyed vágtában, vagy belső tűzpróbákon keresztül járjuk végig.

Legyen tehát szem előtt, hogy – mint minden ciklus – ez az év sem jó vagy rossz, hanem tükröt tart. Felerősít. Felgyorsít. És megmutatja, hol élünk még félelemből, és hol vagyunk készen végre valóban jelen lenni az életünkben. Erről szól valójában az év. – Keressétek az egyéni válaszaitokat!

Forrás Roni

Megerősítés: Karácsony második napja: mit ünneplünk december 26-án?

Ha ránézünk a naptárra, akkor a piros betűs karácsony szó alatt talán ott lapul egy névnap is, ez pedig nem más, mint az István.

 

Szent Istvánt a keresztény hitben az első vértanúként tartják számon, egyben ő volt az első a hét diakónus (szerpap) közül. Vértanúságának története szerint a jeruzsálemi zsinagóga elöljárói Istvánt a gyülekezet elé vezették, és mivel akkor is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból és agyonkövezték. A jeruzsálemi kapu, ahol utolsó útjára indult, a mai napig is az „István-kapu” nevet viseli. Szent Istvánt a hívők kr.u. 36-ban a szegények istápolására az apostolok segédévé választották.

A néphagyományban István napja az egészség- és termésvarázslás napja. A magyar népszokás szerint ezen a napon régen a nőtlen és házas emberek együtt jártak házról-házra és köszöntőket mondtak termékenység és a párokat összehozó varázslás céljával. A gazdának a regölés keretében minden jót kívántak, a lányokat és legényeket pedig „összeénekeltették”.

Életfestők bejegyzése