Utolsó utazás Magdolna Kun
Erre a vonatra mindannyian várunk, mert tudjuk, egy nap az állomáson állunk.
Állunk megtört lélekkel, kétségek között,
eltaszítva magunktól minden életörömöt.
A vonat nem késik. Pontosan érkezik.
Vonatjegyünk már születéskor megrendeltetik.
A jegy csak egy útra szól. Visszatérés nincs.
Senki nem lesz, aki minket megállásra int.
Az úticél egyirányú. Senkinek nincs átszállás.
A vonat megállás nélkül folytatja a pályáját.
Nincs kivételezés. Nincs első, másod osztály.
Megkülönböztetés már egy embernek sem jár.
A vonat elrobog majd velünk a végtelen időbe,
ahol senki szíve nem lesz szilánkká törve.
Ahol a fájdalmat, bánatot csak hírből ismerik,
ahol senkinek nincsenek már ellenségeik.
A vonaton már mindannyian nyugodtakká válunk,
mert mindent mi köröttünk lesz gyönyörűnek látunk.
Így minden földi dolgot könnyedén veszünk,
hiszen tudjuk nem sokára hazaérkezünk.
Ha az állomáshoz érünk, tekintsünk majd vissza,
és gondoljunk jó szívvel az ittmaradottakra.
Egy könnyes mosollyal intsünk búcsút feléjük,
és igyekezzünk, hogy vonatunkat elérjük.
Kun Magdolna
Akinek nincs mit adnia, el fog venni mindent, amid van.
Ha nincs pénze, a tiédet használja.
Ha nincs önbecsülése, téged fog megalázni.
Ha nincs békéje, belőled szívja el az energiát.
És ha nincs álma, a tiédet fogja rombolni.
Aki nem tud melletted állni, védeni, és veled együtt építeni, az nem társ — csak egy parazita.
A parazita nem szeret. Csak szüksége van rád.
Nem a lelkedért, hanem azért, amit adni tudsz.
Ne feledd: a parazita addig él, amíg táplálod.
Amint megtagadod tőle az energiád, megszűnik fölötted a hatalma.”