A remény furcsa dolog.

Nem ott kezdődik, ahol biztos vagy,

és nem ott végződik, ahol már félsz.

A remény valahol a kettő között lakik.

Abban a vékony sávban, ahol még nincs bizonyíték, de a lelked elkezd mocorogni, mintha emlékezne valamire, amit az eszed már rég elfelejtett.

Gyerekeknek ezt soha nem tudtam elmagyarázni.

Mert a reményt nem lehet megmutatni, csak felismerni.

Abban a pillanatban, amikor valami nagyon apró, nagyon halk,

szinte észrevehetetlen belső rezdülést érzel:

„ha minden így maradna is… talán mégis lehetne egy kicsit több.”

A remény nem jókedv. Nem optimizmus.

Nem ígéret.

A remény az a hely benned,

ahol még nem nőtt ki mindenből a fény.

Csak egy pontból.

Egy pici, makacs szikrából.

A második gyertya ezért fontos.

Nem erős.

Nem nagy.

Nem ünnepélyes.

Csak kicsit világosabb, mint az első.

És néha ez a kicsi különbség ment meg minket attól,

hogy feladjuk.

Ma este nem várok nagy dolgokat.

Csak azt nézem meg:

hol van bennem az a pici pont,

ahol még mindig világosabb egy árnyalattal,

mint ahogyan indokolt lenne?

Mert a remény ott él.

Mindig ott.

A valóság és a láthatatlan közti vékony mezsgyén.

A senkiföldjén.

Ahol nincs semmi biztos,

és mégis történik valami.

Aktuális Energiák A Isten tenyerén létezni…

2025. December 10-én kezdődik a 13 napos Vörös Sárkány hullám…

A következő napokban lehetőséget kapunk, hogy mindent újra tervezzünk, és gondoljunk. Miután egy 260 napos új ciklus, a Tzolkin is most kezdődik ezzel a hullámmal, így annak van ideje, hogy mint minden kezdetnél, meghatározzuk a viszonyítási pontjainkat, és eldöntsük tudatosan, hogy konkrétan hogyan szeretnénk részt vállalni a következő időszakban.

Meghatározhatjuk a haladási irányt, és a tempót is, amivel haladni szeretnénk a kijelölt céljaink felé. Fontosak most ezek a kérdések, mert általánosságban jellemző, hogy kimerültek a tartalékaink, elfáradtunk. Most nem tehetjük meg magunkkal, hogy mindenféle változtatás nélkül egyszerűen csak tovább haladunk.

Azt látom, hogy a minket körülvevő világ kényszerít minket arra, hogy egyre többet vállaljunk. Előre menekülünk, olyan kérdésekre keressük már most a válaszokat, melyek még fel sem merültek, el akarják hitetni velünk, hogy ha nem ezt tesszük, ha minden energiánkat nem fordítjuk a „mi lesz ha” és „mi lenne ha” kérdések megválaszolására, akkor esélytelenek leszünk lépést tartani a folyamatosan fejlődő világgal, és elveszünk.

…miközben már réges-régen elvesztünk.

Pontosan ott, és akkor, amikor önmagunkról lemondva, valaki más érdekeit, szempontjait a sajátunk elé helyezve, megfelelésbe gémberedve, benne maradtunk bántalmazó helyzetekben. És bántalmazó helyzet nem csak a családi vagy munkahelyi környezet lehet. A mindennapjainkban felmerülő kilátástalanság, reménytelenség, a pozitív jövőkép hiánya, ugyanúgy traumát okoz, és bántalmaz minket. S hogy ez kinek a felelőssége, ki az, aki a szálakat mozgatja, kinek érdeke, hogy minél több embert elbizonytalanítson, hitétől és ezzel reményétől, kapaszkodójától megfosszon?!

Most annak van ideje, hogy megnyomd a vészféket, és egyik pillanatról a másikra, megállj az életedben! Most nem elég lassítani, lassan, fokozatosan megállni, most olyan helyzet van, amikor a piros gombot kell megnyomni, és azonnal meg kell állni…mert ami felé robogunk, az életveszélyes…

Amit tehetsz, hogy tudatosan figyelsz a körülötted felbukkanó helyzetekre, és próbálod megérteni, meglátni, hogy mi az értelme, mit akar tőled a helyzet. Most nem engedheted meg magadnak, hogy azonnal reagálj, időt kell kérned, mérlegelni, rangsorolni kell ahhoz, hogy az eddigi mintázat megváltozzon, és magadat helyezd előtérbe mások elvárása helyett.

A legnagyobb probléma, hogy nem vagyunk jelen, nem vagyunk a testünkben, az életünkben. Olyan régóta tart már, és annyira nehéz elviselni, hogy nem tudtunk semmi mást tenni, mint elmenekülni…

Ahhoz, hogy most vissza tudjunk állni az életünkbe, fel kell ébreszteni magunkban az ősi erőket. Életre hívni az ősbizalom energiáját, ami azt jelenti, hogy garanciák nélkül döntünk, tudva, hogy az Isteni vezettetés mindazzal ellát, amire az utunk során szükségünk lehet. Minden pillanatban újra és újra döntéseket hozunk, feltétel nélkül bízva szívünk bölcsességében és vezetésében.

Amikor ősbizalommal létezünk, átadjuk magunkat az Isteni én akaratának, elengedjük a saját akaratunkat, és a kontrollt. Mély bizalommal tekintünk az élet folyamataira, tudva hogy úgyis minden úgy történik, hogy az a fejlődésünket, utunkat szolgálja, jó legyen nekünk.

A Sárkány az élet forrása, a teremtés ősvize, az Ősanya, aki táplál és gondoskodik rólunk. Azzal, hogy teljes mértékben elfogadjuk e törődés forrását, korlátlan lehetőségeink támadnak, hogy másokkal is úgy törődhessünk, mint önmagunkkal. Gondoskodjunk ebben az időszakban a legjobb tudásunk szerint önmagunkról, és aztán majd magunk után másokról, folyamatosan áramoltatva ezzel a Szeretet gyógyító energiáit.

Ahhoz, hogy most képesek legyünk akár csak egyetlen lépést újra előre felé megtenni, a saját akaratunkat el kell tudni engedni, és az egész életünket a Mindenségre bízni.

Isten tenyerén kellene felébredni, létezni, élni… és ahhoz, hogy ez meg tudjon történni, most meg kell állni…és majd egy teljesen új irányba kell elindulni.

Veletek vagyunk az energiák végtelen Terében: Váradi Andrea és Dömötör Aletta