… akik a gőgösök mellett megmaradnak alázatosnak.

… akik könnyeket törölnek búsulók arcáról, és minden könnycsepp után szeretet marad a szomorú orcán.

A jövő azoké, akik a mindennapi mókuskerék szélmalomharcában megőrizték magukban a mindenre rácsodálkozó gyermeket.

… akik a kételkedők, gyanakvók tömegében meg tudták őrizni ártatlan naivitásukat.

… akik a fellobbanó divathullámok között hűek maradtak egyéniségükhez.

… akiknek lelkétől csillog a tekintet.

A jövő azoké, akik nap mint nap képesek leszámolni saját félelmeikkel, démonaikkal.

… akik elfogadják a csata veszteségét, és mennek bátran tovább.

… akik hisznek az álmaikban, és mert hisznek bennük, valóra váltják azokat.

… akik bátran átölelik az árnyékot, mert tudják: a fény-kedvest ölelik így.

A jövő azoké, akik tudják, honnan jöttek, és tudják, merre tartanak.

A jövő azoké, akik simogatnak, ahol más üt.

A jövő azoké, akiknek tenyeréből minden kieshet, kicsúszhat, mert ők tudják: csak azt veszíthetik el, ami nem hozzájuk tartozik.

… akik nyitott szívvel élnek az ökölbe szorított világban.

A jövő azoké, akik tudják, hogy mindig minden értünk történik. Tudják ezt az esős, örömtelen napokon, és tudják ezt a Rivalda fényben.

A jövő azoké, akik a zsibongó, lázadó tömegben meglelik belső békéjüket.

(Kerner Mariann)