Nem azért, mert haragszol rájuk.
Hanem mert végre nem árulod el magadat miattuk.
A legtöbb kapcsolat nem azért hal meg, mert valaki rossz.
Azért, mert az egyik fél vért ad, a másik meg csak sóhajokat.
És te évekig büszkén hordtad a saját szívedet infúziónak. Miért?
A jó szándékod lett a saját veszteséged.
Ne beszélgess azokkal, akik nem akarnak fejlődni.
Az ilyen emberek olyanok, mint egy hibás lift:
beállsz, megnyomod a gombot, és ugyanott maradsz. Nem mész vele sehova.
Legfeljebb füstöl a biztosítékod. Meg az agyad.
Ne menj oda többé, ahol a jelenléted luxus,
de a hiányod észrevétlen. Ne menj oda!
Ne menj oda, ahol csak ki akarnak használni!
Ne menj oda, ahol csak akkor vagy jó, ha szárnyal a karriered, ha vagy „valaki”.
Kerüld az ilyen alakokat, én megtanultam a leckét…
Tudom, kemény vagy.
Meg akarsz oldani mindent, mindenkinek.
De közben kioldod magad a saját életedből.
Karbantartója lettél olyan emberek lelkeinek, akik egy csavarkulcsot sem vennének a kezedbe, ha te esnél szét. Akik le sem sz@rnak téged, amikor bajban vagy.
És amikor végre elindulnál előre, megtörténik a felismerés: nem mindenki alkalmas arra, hogy melletted jöjjön.
Nem azért, mert rosszak.
Azért, mert kicsik. Igen, azért mert nem értenek, hiába beszélsz, vagy írsz, csak a saját szemüvegük az egyetlen, amivel látni akarnak téged és a világot.
Te pedig nem férsz bele többé mások szűk kereteibe. Kivet a rendszer… Ismerős ugye?
Ha valaki kizár, elfelejt, lenéz vagy elhallgat —
tudd: eddig is csak a te energiád tartotta életben a kapcsolatot.
Tőlük nem ment volna semmi.
Ez nem szeretet volt. De nem ám „compadre!”
Ez csak kapaszkodás.
Félelmekből, hiányokból, csendből.
Sokan nem azért tűntek el mellőled, mert rossz vagy.
Azért, mert már túl igaz voltál számukra. Egy őszinte, torzításmentes tükör.
A fény mindig zavarja azokat, akik hozzászoktak a félhomályhoz.
Tartsd észben:
nem vagy mindenkihez kompatibilis.
Ahogy egy kulcs sem nyit meg minden ajtót —
és te nem lettél kulcsmásolóban gyártott tömegtermék.
Minél tovább kapaszkodsz olyanokba, akik csak vállpárnának, tartaléknak vagy lelki masszőrnek, szemetesládának használnak,
annál több időt veszítesz el attól, hogy megtaláld azokat, akik valóban értik a szíved nyelvét. Akik olvassák, még a gondolataidat is.
Talán ha nem írsz, nem írnak.
Talán ha nem keresed őket, eltűnnek.
És akkor mi van? Belehalsz?
Egy fenét! Piszkosul fog fájni, de kibírod, mint ahogyan én is kibírtam.
És ez így van jól.
A csend most már nem büntetés —
hanem diagnózis. Nincs dolgod senki megmentésével.
Nem vagy érzelmi mentőszolgálat.
Nem te vagy Jézus, és a Dalai Láma sem… Bár egy láma dalai, azok… Na, hagyjuk!
Nem vagy ingyenes, grátisz pszichológus!
És pláne nem vagy senki önbizalom-defibrillátora.
Az egyetlen feladatod:
elfogadni azt a szeretetet, amit méltónak érzel magadhoz.
Döntsd el, hogy többet érsz ennél.
Döntsd el, hogy nem fogsz többé olcsó belépő lenni mások életébe.
Döntsd el, hogy a szíved nem közmű.
Nem vagy bordélyház amigo!
És amikor ezt kimondod —
látni fogod, hogy a sors hirtelen kicseréli körülötted az embereket.
Eltűnnek azok, akik használtak.
Megjelennek azok, akik értékelnek.
Aki valóban a te embered,
nem kér, hogy tagadd meg magad.
Nem fényesíti rajtad a saját hiányait.
És nem tűnik el, amikor felkapcsolód benned a fény.
A többieket pedig engedd el.
Nem a pokolba —
hanem az útjukra. Ahol nincs több dolgod velük!
Sergio Santos
Megerősített áldás: András-napi népszokások, hagyományok
Az év jeles napjai közül a szentek ünnepei körébe tartozó november 30-i András-nap a télkezdő férfi névnap. Ehhez több népszokás, helyenként még ma is élő hagyomány fűződik. Egy biztos, a tél sem vette el őseink kedvét egy kis játéktól.
Szent András apostol, az első században élő keleti egyház védőszentje. A legenda szerint átlósan ácsolt kereszten végezték ki. Innen az „András kereszt” elnevezés.
András napot a disznóölés kezdő napjának is tartották, ekkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért disznóölőnek is. nevezik.
A disznóölés velejárója volt disznótor, a rokonoknak, jó barátoknak rendezett lakoma. Vacsora idején sokfelé szokás volt a „maskurába” öltözöttek kántálása. Ha ismerősök voltak, az álarcokat levetve, helyet kaptak az asztalnál egy kis kóstolásra. Nem volt ajánlatos a kántálók elutasítása, mert akkor azok a jókívánságok helyett gúnyverseket kiabáltak a gazdára.
András naphoz rengeteg praktika fűződik. Pl. Ha egy leánynak sikerült ellopni egy férfi gatyáját, azt a párnája alá téve, éjszaka megálmodta, ki lesz a férje. A hatás fokozását itt még böjtöléssel igyekeztek elérni.
A néphagyomány szerint: Szent András napján a legény vagy leány egész nap böjtöl. Csak 3 szem búzát eszik, és 3 korty vizet iszik. Imádkozik. Akkor éjjel megálmodja, hogy ki lesz a párja.
Az András-esti szerelmi jóslások ma már csak játék, tréfa formájában fordulnak elő. András napkor a lányok kitették cipőjüket az ágy végéhez szemben egymással, és azt kilencszer átlépték, miközben ezt mondták:” Én cipőm léplek, Szent András kérlek, Én Istenem, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem.”
András estéjén éjfélkor a lányok kimentek az udvarra a disznóólhoz, annak oldalát vagy ajtaját megrugdosták, s közben figyelték, hányat röffen a disznó, mert ahányat röffen, annyi év múlva megy férjhez a lány.
Közismert az András napi ólomöntés és gombócfőzési varázslás. A megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata a leendő férj foglalkozását mutatja. A gombócokba férfineveket tartalmazó cédulákat tettek. A víz tetejére elsőnek feljövő gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva.
Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.
A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. A lányok is gyakorolták a jóslásnak ezt a fajtáját.
Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.
Az András naphoz időjóslás is kapcsolódik, pld. a néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek.
A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.