Ő hozza el az adventi időszak kezdetének csendes fényét, amikor meggyullad az első gyertya.

Szárnyain a biztatás üzenetét hordozza: hogy bár a világ néha sötétnek tűnik, mindig ott ragyog egy apró fény, ami utat mutat.

A Remény angyala arra emlékeztet, hogy minden új kezdetben ott rejlik a lehetőség, és a legkisebb jóság is képes továbbvilágítani.

A Remény angyala hagyományosan halvány lila vagy ibolya színben jelenik meg.

Ez a szín az advent első hetének liturgikus színe is: a csendes várakozás, a lelki megtisztulás és a remény jelképe.

Sokak szerint a Remény angyala körül puha, derengő lila fény ragyog, ami olyan, mint a hajnali égbolt első, alig észrevehető világosodása — azt üzeni, hogy a fény lassan, de biztosan közeledik.

Megerősítés: ÁTÖRÉS SZÜKSÉGES: MI TÖRTÉNIK MINDNYIUNKKAL

Igen, mindenhol ez történik.

Családokkal. Barátságok. Kapcsolatok. Fiaim. Atyám. Partnerek.

Emberek, akik mindig ott voltak… hirtelen nem passzolnak az energiádhoz.

És néha a törés olyan robbanásokban jön, amiket sosem akartál.

De megesik. Mert szorul a pálya

Ami eddig elviselhető volt, most súlya van.

Amit évekig nyelsz, ma fojtogat.

Amit elviseltél, a mai nap megvág, mint egy kés.

És a test reagál. A lélek reagál. Az igazság kiderül.

Miért nem?

Mert egy olyan kollektív ciklusban vagyunk, ahol a tudat túl gyorsan emelkedik a régi viselkedésekhez.

És amikor az energia emelkedik, minden, ami nincs összhangban vele… szakít.

Ez nem büntetés.

Ez nem kudarc.

Ez illik hozzá.

Néha néma az alkalmazkodás.

Néha jön, mint a mennydörgés, egy sikoly, egy menekülő mondat, egy sor, amit végre kimondasz:

„Nem fogom tovább elfogadni. ”

Ez egy nagyon szükséges szakítás.

Fáj neki?

Ez fáj.

De elengedi.

Levesz a bűntudat forgatókönyvről, az áldozat vagy a megmentő szerepéből.

Megtöri az érzelmi függőséget, ami megragad.

Új rezgésmintára hív téged

És igen, legtöbbször keményebben fogsz cselekedni, mint szeretnéd.

Sokszor elveszíted az irányítást

Olyan dolgokat fog mondani, amiket évek óta tartogatsz.

Megijeszti azokat az embereket, akik még sosem láttak téged szabni egy határt.

De ezt értsd meg:

A lerobbanás nem a pusztításról szól.

Egy érzelmi kör befejezéséről szól, ami nem mehet tovább.

Mi történik ezután?

Aztán jön az átszervezés.

Benned és a másikban

Alkalmazkodik a pálya.

Az igazság majd beilleszkedik.

A kötelék, ha valódi, máshogy érint.

És ha nem, akkor zaj nélkül oldódik.

A Kollektívában ez is történik.

Países rompendo narrativas antigas.

Az emberek eldobják az örökölt érzelmi szerepeket

A családok a helyükre költöznek

A lelkek felébrednek a teret már nem tartó szabványokból.

Ez egy tisztító lépés.

Ne kérd, hogy olyan legyen, mint régen.

Kérd, hogy az legyél, aki most vagy

És ha robbannod kell, sikíts, húzz határt, lépj ki egy helyzetből – tudd meg:

Épp most válaszoltál a hívásodra azzal, hogy:

„Nem tudom tovább összezsugorítani magam, hogy beilleszkedjek. ”

A szükséges bontások még nem véglegesek.

Ezek portálok.

És akinek veled kell mennie, az visszatalál – nem a régi helyre, hanem az új énedhez.

Magda Bicca Vieira.