Nem csak a kávé ilyen.
Az élet minden fontos része így működik.
A kapcsolatok, amelyekbe nem teszel időt, lassan elnémulnak.
A szeretet, amit természetesnek veszel, egyszer csak visszahúzódik.
Az emberek, akiket biztosnak hittél, távolságot tartanak.
Nem azért, mert rosszak.
Hanem mert mindent, amit nem gondozol, egyszer csak elfeled a világ.
A közelség távolsággá válik,
a melegség kihűl,
a kötődés lassan szétfoszlik —
pont úgy, ahogy minden, amit nem nézel, nem érintesz, nem tartasz kézben.
A szeretet nem magától marad életben.
Az emberek nem maguktól maradnak melletted.
A bizalom nem magától marad erős.
Ha nem figyelsz, ha nem adsz időt,
ha mindig azt hiszed, ráérsz majd holnap —
egyszer csak azt veszed észre, hogy minden csendesebb lett körülötted.
És ez nem büntetés.
Ez törvény.
Amihez időt adsz, az nő.
Amit magára hagysz, az elsodródik.
Ezért kérdezd meg ma magadtól:
kire figyeltél?
mit tartottál életben?
kihez maradtál közel akkor is, amikor könnyebb lett volna elsétálni?
És lehet, hogy a válasz kényelmetlen lesz, talán még fájni is fog.
De az igaz szeretet sosem csapja be teljesen az ajtót.
Mindig hagy egy keskeny fénycsíkot,
amin vissza lehet lépni —
és amin feléd is vissza tudnak térni.
Ha benned még él a szeretet. És….
Ha bennük még él a helyed.
(Todorovits Rea)
Megerősített áldás: Ady Endre: Ki várni tud
Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.
Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.
Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.