Most mindent újra kezdhetsz, és elindíthatod az új és friss energetikával átitattot életedet.

A nyolcas nap (26=8) mindig múltbéli dolgokat jelöl, mi történt a múltban, milyen fájdalmak jelentek meg.

Ami azt jelenti, hogy a múlt sebei felszakadhatnak, de ez már felismerést jelent, nem feltétlenül sajgó érzést, ami lelkileg romba dönt.

Ezek felismerések, amik azt jelentik: hogy le kell zárni a múltat – építsd a jövőt, és jelenben olvadj fel.

Az új utat megtalálod, ami mindig másik kaput nyit meg, sokkal inkább felemel az új energetika, mint lehúzza az érzelmeket….

Megerősítés: Istennők áldása: Nem boszorkányokat égettek meg. Nők voltak.

Nők, akikre úgy tekintettek, hogy túl gyönyörű, túl szókimondó, túl sok víz volt a kútjában, vagy akinek anyajegye volt.

Nők, akik túlságosan jártasak voltak a gyógynövényismeretben, túl hangosak voltak vagy túl halkak, túl vörös volt a hajuk.

Nők, akik erősen kapcsolódtak a természethez, Nők, akik táncoltak, Nők, akik énekeltek. Vagy bármi más, tényleg.

Az 1600 -as években minden nő azzal a kockázattal élt, hogy megégethetik. A nővérek tanúskodtak és egymás ellen fordultak, amikor gyermekeiket jég alatt tartották.

A gyerekeket megkínozták, hogy bevallják a „boszorkányokkal” kapcsolatos tapasztalataikat, hamis vádak alapján kemencében égve végezték ki őket.

A nőket víz alá nyomták, és ha tudtak úszni, bűnösök voltak és kivégezték őket. Ha elsüllyedtek és megfulladtak, ártatlanok voltak.

A nőket ledobták a sziklákról. A nőket mély lyukakba ásták el a talajban.

Miért írom ezt?

Mert a történelem ismerete fontos, amikor új világot építünk.

Amikor a felmenőink ágán végzünk gyógyító munkát és mindezt nőként tesszük.

Amikor a hangját hallatjuk a lemészárolt nőknek, jogorvoslatot és esélyt adunk a lelki békére.

Nem boszorkányok égtek.

Nők voltak.

(Fia Forsström írása nyomán)