Merkúr – Nap – Hold együttállása a Skorpióban, Uránusszal szemben, trigonban a Neptunusszal.
A Skorpió Újhold a belső átalakulás, a mély gyógyulás és a transzformáció idejét hozza el.
A Skorpió Újhold a lélek mélységeiből a rejtett erőket szabadítja fel, az elnyomott érzelmek tudatosításán keresztül. A lélek belső igazsága kerülhet a napvilágra, erős érzelmek kavarodhatnak fel, rejtett titkok kerülhetnek felszínre.
Mély lelki önvizsgálatot indít el, hogy tudatos szintre emelkedjen fel mindaz, ami rejtve van.
Múltbéli sebek kerülhetnek a felszínre, hogy tudatosítsuk, feloldjuk és meggyógyítsuk őket. Lelki fájdalmak gyógyítását hozhatja el, amelyek önpusztításhoz vezettek.
A mély lelki vonatkozások feltárása tisztánlátást hoz a felszabadulás útján.
Tudatalatt sokan ragaszkodnak a szenvedéshez és a fájdalomhoz, mintha az erény lenne, vagy a vezeklés szükségszerű lélekállapota, pedig a szenvedés és a fájdalom annak a jele, hogy a lélek eltávolodott önmagától és Istentől. Ez a fajta intuitív szellemi rálátás megmutathatja most azt, hogy mely területeken szükséges kiemelni, tudatosítani és meggyógyítani a lélek sebeit.
A Skorpió a mélységekbe hatol, hogy kiemelje a megmerevedett érzelmeket. Erős szenvedélyes érzelmeket hozhat a felszínre, a tudatalatti mélységeinek kapuját nyitja meg, ahol a lélek elveszett vágyai, álmai és szenvedélyei merültek alá.
Az Újhold most olyan, mint az újjászületés azon pillanata, amikor a Főnix hamvaiból egy új szikra lobban fel, amely az új élet csíráját hordozza. Mélyen a halál transzformációs síkjában az újjáéledés belső lélekereje ébred fel, mert újjászületni és megújulni csak lélekből lehet.
A felemelkedés spirál ösvényén az ego halála és a lélek újjászületése ciklikusan ismétlődik, mert amikor a régi elmúlik, lehetővé válik, hogy az új teret nyerhessen. A halál nem más, mint egy új életre nyíló ajtó, a transzformáció és az átalakulás kapuja. A felemelkedés záloga a minőségi átalakulás és a szintemelkedés, ez pedig csak akkor valósulhat meg ha elengedjük a régit.
A Skorpió Újhold a belső lelki erőt szabadítja fel, és az életszeretet szenvedélyes tüzes erejével hamvasztja el azt, aminek lejárt az ideje.
Az érzelmek felszabadításán keresztül a lélek utat tör a felszabadulás felé.
Írta: Aysha
Csütörtöki újhold üzenete:
Figyelj csak! Hallod a csendet, ami körbevesz? A levegő hihetetlenül tiszta, a föld pihen, a természet visszavonult. A fák csupaszon, de büszkén magaslanak, már nincs rajtuk semmi fölösleges.
Ebben a letisztult, őszinte térben érkezik meg az év egyik legfontosabb pillanata: a november 20-i újhold.
Ez az időszak a lezárás ideje. Amikor a régi formák maguktól leválnak rólad, mint a levelek a fáról. Amikor mindaz, ami már betöltötte a szerepét, csendben elenged téged — és te is elengeded őt. Ez a természet rendje: a megtisztulásé, hogy helyet készíts az újnak, ami készül megszületni. Talán érzed, hogy már nem lehet tovább halogatni… Lépni kell!
A kozmikus ritmus most arra hív, hogy állj bele teljes szíveddel abba, aki valójában vagy. Hogy engedd el a múltat, és tiszta lappal lépj át majd az új ciklusba.
Sokan várjuk a január elsejét. Azt mondjuk magunknak: majd jövőre más lesz. Majd jövőre lefogyok. Majd jövőre kilépek abból a helyzetből, ami már nem szolgál. Majd jövőre merem élni az életemet.
De a lélek naptára más ritmusban jár. A valódi újév kezdődhet most is, csupán egy döntés kell hozzá.
Ez a pillanat lehet a valódi kezdet. A sötétség méhében most íródik a következő év története. Amit most elvetsz, az hajt ki majd tavasszal. Amit most elengedsz, annak helyére új élet születik. De amit most félelemből magadhoz láncolsz, az jövőre is visszahúz majd. Ez az éjszaka teremtésre hív.
Ez az év egy átmenet volt a régi és az új világ között. Minden, ami hamis volt, ami már nem működött, darabjaira hullott. Kapcsolatok, utak, álmok, amikre azt hitted, hogy biztonságot adnak – eltűntek. És te mégis itt vagy. Túlélted.
De most elérkeztél a leltárhoz. A nagy felismeréshez. Hogy eddig sem a külvilág tartott fogva. Nem a körülmények, nem az emberek, nem a sors. Hanem te! A saját történeted. A mondatok, amiket újra és újra elhittél: „nekem ez adatott”, „nem érdemlem meg”, „így biztonságosabb”.
Ez az év megmutatta, hogy a legveszélyesebb függőségünk maga a fájdalom. Hozzászoktunk. Megtanultunk együtt élni vele, sőt, azonosulni vele. A szenvedés ismerős. Kiszámítható.
A boldogság viszont idegen. Túl nagy szabadságot ad.
És most az újhold azt kéri tőled: merj kilépni a kényelmes szenvedésből, mert ez a kulcs a valódi életed kapujához.
Ismerős az érzés? Amikor látszólag minden rendben van, mégis találsz valamit, amin aggódhatsz. Amikor valaki őszintén közeledik, te ösztönösen eltolod magadtól, mert mélyen belül még mindig azt hiszed: „nem vagy elég jó.” Amikor az élet végre adna, te valahogy visszautasítod, mert a hiány biztonságosabbnak tűnik, mint a bőség. Ezek a régi energiák, a múltad visszhangjai, amik félnek mindentől, ami új. Félnek a szabadságtól.
Ne várd meg januárt! A jövőd most kezdődik! Csak légy őszinte magaddal.
A régi világ véget ért. Az új világ azoknak nyílik meg, akik nem a múlt romjait siratják, hanem a kezükbe veszik a téglákat, és újat építenek belőlük.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)