Az kell, aki a legsötétebb pillanatokban is képes hinni, hogy van megoldás!
Az kell, aki a legnagyobb sötétségben is képes megőrizni önmagában egyetlen kicsi szikrát.
Te kelessz, aki az utolsó erődből is adnál. Most, ebben az időben, amikor a világunk az összeomlás küszöbén áll, nincs más megoldás, csak az, ha felállunk egyenként, és aztán egymás kezét megfogva, hangosan ordítjuk, ahogy csak bírjuk: INDULÁS!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Megerősített áldás – Fura, de még ma is valami szitok szó az egyedül.
Egy hölgy ismerősöm, mondta a barátnőjének nem is oly rég, hogy:
“Azért, hogy ne legyél este egyedül, elhívtunk moziba.”
Hm…
Mert szerinte, annyira rossz lehet egyedül….?
Mélyen érintette így utólag a másikat, mert ő nem érzi rosszul magát egyedül.
Szeret önmagában lenni.
Szereti a gondolatait, a csendet és hogy azt csinál, amihez csak kedve van.
Amikor ezt elmondta, azon gondolkodtam, hogy ez nem róla szól, hanem a másikról, aki retteg az egyedülléttől.
Aki el sem tudja képzelni, hogy van olyan, aki köszöni, jól van egyedül.
Beül egy moziba, kávézni vagy ebédelni is egyedül.
Utazik, színházba jár vagy sétál egy nagyot egyedül.
Mert az nem holmi kirekesztett állapot.
Nem küzd kapcsolatért, nem keres őrült módon partnert és nem akar senkihez sem igazodni.
Igen, van olyan, aki vállaltan és nem kényszerből van egyedül.
Nincs szüksége, holmi szívességre, hogy elhívják csak azért, hogy ne legyen egydül…!!
Aztán azon gondolkodtam, hogy ezek a beakadások, mennyire mélyről jönnek és milyen mélyen gyökereznek, hogy az, aki egyedül van, biztosan nagyon boldogtalan….
Persze tudom és látom, hogy mennyire szenved az elmagányosodott társadalom, de ebben sem mindenki ugyanolyan.
Vannak, akik így és vannak, akik amúgy érzik jól magukat.
Mennyivel egyszerűbb lenne megkérdezni, mielőtt ítélkeznek fölötte….