Nem hiszi el, hogy szeretem.

Csillagokkal játszik, dobálja a Holdat.

Tegnapokon lépdel, nem érdekli holnap.

Mezítlábas, kócos, éhes kis árva.

Be van a szívem közepébe zárva.

Ha lépek egyet felé, ő is közelebb lép.

De elrángat tőled, mikor közelednél.

Legyél kedves mindenkihez – sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó.

Amikor megkérdezte a tanítónéni, hogy tudunk-e olyan élőlényt mondani, aminek szárnya van, és  én azt válaszoltam, hogy az angyalok ilyenek!

Akkor mindenki kinevetett.

A tanítónéni pedig nem mondott erre semmit, hanem hirtelen a madarakról kezdett beszélni, angyalok nem is léteznek – mondta utána a szünetben a Máté, csak kitalálta őket valaki…

de még soha nem látott senki egyet sem, attól még létezhetnek, válaszoltam én, csak lehet, hogy máshol élnek,  én  például sosem láttam még óriásteknőst, még az állatkertben sem, mert itt túl hideg van neki.

De az nem azt jelenti, hogy nem is létezik, és egyébként a jóság is olyan, mint a meleg, ahhoz, hogy angyalokat lássunk, nagyon jónak kell lenni,  különben nem élnek meg köztünk.

Az is lehet, hogy voltak angyalok, csak már kihaltak, mint a dínók, mert jött egy meteor, vagy mert mindenki nagyon rossz volt,  és nem tudtak már tovább élni köztünk, mégis tudjuk, milyenek voltak, mert vannak róluk képek, szobrok és mesék, nem csodálkoznék azon sem,

ha a régészek találnának a dínócsontok között néhány angyalcsontot is.

S, kiállítanák őket egy múzeumban, és akkor már csak meg kéne győzni az embereket, hogy pár napig legyenek nagyon jók, közben pedig figyelhetnénk az angyalcsontokat, hátha megint mozogni kezdenek…..

Forrás Internet