És ami a lényeg: fogalma sincs róla, hogy rajta van! Nem tud róla.

Ez nem csak kellemetlen, de roppant vicces is.

Magára hazudja, de olyan hipnotikus erővel, hogy elfelejti, hogy ő egyáltalán nem az, akinek hiszi magát.

Ezért nem is érdemes vele sem hitről, sem eszméről, sem világnézetről vitatkozni, mert úgysem azt éli.

Ő valami egészen mást él, és másban hisz, mint amiről azt hiszi, hogy hiszi.

És nincs veszedelmesebb dolog, mint figyelmeztetni valakit, hogy hazugságban él. M. P.

Az idő elrohan. Mind megöregszünk.

Fiatalok többé már sosem lehetünk,

hiszen a fiatalság is csak egy múló állapot, oly hamar elillan mint a téli napszakok.

Erőnk is lanyhul. A járás nehezül.

Lábunk többször megállásra kényszerül mert egy élet súlya az, ami terhet rak reá, s azt, ha tetszik, ha nem, vinni kell tovább….!

Nehéz az öregség. Sok kínlódással jár.

Esély a gyógyulásra többé nincsen már,

de mégis ezek mellett is nagy-nagy kiváltság, hogy élhetünk egy egész emberöltőn át.

Ha kínoz is bennünket ezer féle nyavalya, ne törődjünk sokat vele, legyünk gyorsan túl rajta, mert az ellen úgy sem lehet semmit tenni már, hiszen az kivétel nélkül az öregséggel jár.

Tudjuk, sokan mondják, itt fáj, ott fáj, amott fáj.

Szívünk sem a régi, mint a lajhár lassan jár, de egy dolog nem változik, nem öregszik benne, az-az érző szeretet, amivel Isten teremtette.

Kun Magdolna írása