Most valami hirtelen és váratlan dolog ér, ez lehet hír, vagy épp párkapcsolatodban derül fény valamire.

De az biztos, hogy robbanás szerű módon ér utol. Nem számítasz rá és nem is várod.

A sors elhozza azt, hogy most valóban változtass, él a sors utadat, ne térj le róla. Ne várakozz, hanem cselekedj és lépj a tetterők mezejére.

Fogadd meg, hogy a céljaidért tenni is kell, kidolgozott stratégia szerint haladni. A mostani energiák nem azt mondtatják, várd és éld a sorsodat – hanem azt is tegyél érte.

Ha valami nem tetszik és nem is kerek egész az életedben, azt bontsd le, azzal nincs dolgod, zárd le és engedd el. Nincs szükséged rá.

Ha valami pozitív azt gyarapítsd – és éltesd. Ez a mostani időszak ezt sugallja, válaszd szét és különítsd el az életedben a negatív és a pozitív történéseket, helyzeteket és szerepelőket.

Ez a mostani időszak, a lezárásról és valaminek a befejezéséről is szól. Tehát nézz szembe a sötét oldaladdal is, és ami már nem illeszkedik be az életedbe, azt engedd el.

Megerősítés: Az élet néha egészen halkan tanít.

Nem akkor, amikor készen állsz,  és nem attól, akitől várnád.

Lesznek emberek, akikről soha nem gondoltad volna,  hogy egyszer csalódást okoznak.

Akikben hittél, és mégis elengedtek. Akiknek mindent odaadtál volna,  és mégis te maradtál üres kézzel.

De az életnek van egy különös egyensúlya.

Ugyanúgy eléd hozza azokat is, akik gyógyítanak.

Akik nem kérnek semmit, csak maradnak.

Vagy menniük kell, de mégis örökre nyomot hagynak.

Akik nem ígérnek örökkévalóságot, de ott vannak – épp akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rájuk.

Rájössz, hogy az erő nem abból fakad, ha mindig talpon maradsz,

hanem abból, hogy megtanulsz felállni.

És hogy nem minden veszteség tragédia – néha csak lezárás,

ami helyet csinál annak, ami valóban a Tiéd.

Mindannyian veszítünk embereket, álmokat, hitet önmagunkban.

De valahogy mindig marad bennünk valami, ami tovább visz.

Egy mondat, egy arc, egy érzés, ami miatt újra elhiszed, hogy érdemes.

És talán ez az igazi csoda:

hogy bármennyi fejezetet is zársz le, a történeted még mindig íródik.

Csendesebben, de őszintébben.

Kevesebb emberrel, de igazabbakkal.

És több hittel, mint valaha.

(Todorovits Rea)