A hagyomány szerint ma, azaz október 31-én elvékonyodik a határ élők és holtak világa között, így a holt lelkek szabadon járnak közöttünk, és mi is könnyen kapcsolódhatunk velük.
Függetlenül attól, hogy hiszünk-e ebben a hagyományban vagy sem, ezekben a napokban emlékezzünk meg őseinkről és engedjük, hogy e visszacsatolás új értékeket, gyógyulást és megkönnyebbülést hozzon.
Őseink közvetlen hatással vannak az életünkre, függetlenül attól, hogy tudatosan foglalkozunk-e velük vagy sem.
Az ősökkel való együttműködés gyakorlása világszerte szinte az összes kultúrában megtalálható.
A keltáktól a kínaiakig, az ősökkel való kapcsolódás fontos része volt az útmutatás keresésében, családi sebek gyógyításában, belső erőforrások felismerésében, az áldások befogadásában és a karmikus terhek felszabadításában.
Nevezzük ősmunkának ezt a folyamatot.
Az ősmunka elvégzése nem feltétlenül mutatós, sőt bizonyos szempontból szinte hétköznapi. Arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan kell ápolni az előttünk érkezettek emlékét és azokat a tevékenységeket, amelyeket tőlük tanultunk.
Amikor ilyen jellegű munkát végzünk, megszabadíthatjuk magunkat az egyensúlyhiány régóta fennálló mintáitól, és elmondhatatlan áldásokkal gazdagíthatjuk életünket.
Őseink terhe és áldásaik
Minden ősünk traumát szenvedett.
A trauma csak része az emberi lét “szerződésének”.
Valamennyi nemzetségünk mérget hordoz magában, amely átalakításra szorul, ugyanakkor származásunk hihetetlen gyógyszer is, mely megnyitja az utat a generációk közötti egyensúlytalanságok gyógyítása előtt, és kapcsolatokat ápol azokkal a felmenőkkel, akik a fény útját választották.
Nem számít, honnan, kitől származunk, származásunkban mély varázslat rejlik. Mindannyian bölcs, gyönyörű emberektől származunk. Végső soron az Ősök új generációját képviseljük.
Az a munka, amelyet a múlt terheinek felszabadítása és az áldások feltárása érdekében végzünk ma, egyesúlyt és harmóniát teremt a jelenre és a jövőnkre nézve.
De kik is az őseink? Ők azok, akik elénk kerültek és akik ragyogó bölcsességgel rendelkeztek. Őseink lehetnek közvetlen vérvonalunk felmenői, kulturális őseink vagy lelki nemzetségünk származói.
Kapcsolódáskor kezdhetjük azzal, hogy szilárd kapcsolatot létesítünk saját vérvonalunkkal, azokkal az emberekkel, akik átadták génjeiket, hajlamaikat, szemszínüket, testi-lelki sajátosságaikat.
Az elődök azok, akik földi létükből átléptek és teljesen visszailleszkedtek szellemi énjükbe. Ezek az ősök tisztában vannak azzal, hogy átléptek a szellemek világába, és innen segítik életünket. Ezek az ősök voltak azok, akik valóban teljesítették életük küldetését. Együttérzőek voltak és jól integrálódtak. Némelyikük mélyen összekapcsolódott a földdel és a harmónia filozófiáin alapuló szellemi gyakorlatokkal.
Mindannyiunknak vannak olyan ősei, akik ép, egészséges közösségekben éltek – annyi, hogy legtöbbünknek nagyon messze kell visszautaznia az időben. Az ősöknek is megvan a maguk külön személyisége. Az ősmunkák során meg fogjuk találni, hogy hány különféle személyiség van a segítőkész öregeink panteonjában.
Miért fontos csatlakozni őseinkhez?
• Hogy elengedjük a nemzedékek közötti traumákat és a negatív mintákat.
• Hogy felébresszük az ősi animisztikus gyökereket.
• Hogy több harmóniát hozzunk létre családunkban
• Hogy tisztázzuk az utat magunk és utódaink számára
• Hogy feltárjuk a depresszió, függőségek, álmatlanság, szorongás és mentális betegségeink gyökereit
• Hogy feltárjuk az emberiség kollektív bölcsességét.
• Hogy tanácsokban, támogatásban, áldásokban részesüljünk.
Gyakran, amikor egy trauma nem talál megoldásra az illető személy életében, halála után van egy olyan aspektusa az energiájának, amely még nem áll készen az átkelésre, a feloldozásra.
A legtöbb hagyomány az ilyen “rendezetlen” energiát szellemnek hívja, mely nem tud megbékélni azzal ami földi életében történt.
A szellemek nem eredendően negatívak. Még mindig megpróbálják feldolgozni a sérüléseket és gyakran a szeretetet és az életerőt keresik ehhez.
Nem meglepő, hogy felmenőink közül sokan nem találják a feloldozást. Különösen, ha olyan családból származunk, ahol nem gyakorolták az ősök gondozását több generáción keresztül. Olyan rituálék elhanyagolására gondolok, melyek során meghatározott szándékkal segítették ezeket a megrekedt ősöket.
Ezért fontos, hogy megtanuljuk, hogyan húzzuk meg határainkat, hogyan segítsük felmenőink elakadt aspektusait és hogyan hívjuk segítségünkre azokat az ősöket, akik a bölcsesség hordozói voltak.
Hogyan tudjuk az őseink által továbbadott mintázatokat beazonosítani?
• Életünkben van egy olyan egyensúlyhiányos minta, amely úgy tűnik, hogy nem reagál semmilyen hagyományos terápiára.
• Traumák okozta érzelmi és egészségügyi problémáink vannak, és az azonos nemű szülőnk gyermekkorában is hasonló traumákat fedezhetünk fel.
• Saját magunk vagy családtagjaink szenvedélybetegségben, depresszióban vagy más mentális és egészségi problémákban szenvednek.
• Családunk körül titok vagy csönd van, amely nyomasztó és súlyos, mintha átok ülne rajtunk.
Holnap folytatom a bejegyzést, az ősmunkához szeretnék pár útmutatást nyújtani. Szó lesz az őseinknek felállított szentélyről, álommunkáról, ősi mintázatok elengedéséről.
Kívánom, hogy tartalmasan teljen ez a pár nap!
Forrása: Francesca Mason Boring: Connecting to Our Ancestral Past: Healing through Family Constellations, Ceremony, and Ritual című könyve nyújtotta.