A Mars találkozik Lilith-tel a Skorpió birodalmában, miközben a Jupiter magasabb szféráiból emelő fénysugarat küld feléjük, hogy e szent találkozást beragyogja az isteni bölcsesség tüze.

A világ évezredeken át hordozta a Lilith-árnyékot, a megtagadott női isteni princípium emlékét…

A varázserőt, amelyet a világ félreértett, megfélemlített és megtagadott.

Azt az ősi teremtő tüzet, amely az idők során torzulássá, visszaéléssé, fájdalommá lett… amely a tudattalan mélyén lappangva formálta a sorsokat, a kapcsolatokat, a vágyakat, a testiséghez és a hatalomhoz fűződő viszonyunkat.

És amely most, a Jupiter fénye alatt, újra bölcsességgé kíván nemesülni.

Hosszú út vezet odáig, míg az ember méltóvá válik arra, hogy újra hordozhassa a varázserőt, amit egykor maga a Teremtő lehelt belé. Míg képes lesz elviselni a saját mélységeinek tükrét… Míg felismeri, hogy amitől rettegett, az nem a sötétség, hanem a benne szunnyadó hatalom …az isteni tűz, amellyel teremteni és rombolni is tud, attól függően hogy a szívét követi, vagy az egó parancsait.

Most azonban a Jupiter által, a magasabb értelem tüze megérinti ezt a titkot…

És aki készen áll arra, hogy meg merje élni a saját mélységét, az megérti,  hogy nem az árnyék volt veszélyes, hanem az, hogy elutasította. Nem a vágy volt bűnös, hanem a félelem, ami elfojtotta.

Nem a világ az ellenség, hanem a tudatlanság homálya, amely elfedi az igazságot létezésünk magasabb értelméről… Amely elfeledtette velünk azt a képességünket, hogy olvasni tudjunk a szimbólumokból, hogy észrevegyük a lélek jelzéseit a külvilág tükreiben.

Most ideje van, hogy a múlt sebei bölcsességgé oldódjanak, és a női mágikus erő …a szív igazságával átitatva újra áldássá váljon a világban.

Botos Orsolya

Megerősítés: Aki a Széllel Szemben Táncolt.

Nem lázadt. Csak nem tudott hazudni.

Míg mások megtanulták, hogyan simuljanak bele a rendbe, ő ösztönösen tudta, hogy a rend csak akkor szent, ha a Lélek is beleegyezik. Már kicsi korában is érezte a ritmust, amit mások még zajnak hallottak.

A széllel táncolt — nem ellene, csak más lépésekben, mint a világ.

Volt, aki kinevette, volt, aki félreértette. De ő tudta: a szabadság nem engedetlenség, hanem emlékezés arra, hogy nem kell félni a saját Fényedtől.

A szél néha vihar volt, máskor lágy fuvallat, de ő minden arcát szerette. Mert tudta: a szél is csak tükör. Azt fújja le rólad, ami már nem Te vagy. ….És így, szoknya lobogva, hajába kapva a fény, táncolt tovább — tisztán, vadon, igazán.

Nem a világ ellen. Hanem az Életért.

Forrás Ismeretlen