Az életben bekövetkező változások kilátása megrémíthet minket.
Látnokokhoz, médiumokhoz, kártyaolvasókhoz és asztrológusokhoz fordulunk, hogy megjósoltassuk a jövőt, és védekezhessünk ellene.
A változás azonban mindannyiunknak közös állandója, amellyel együtt kell élnünk. Minden lélegzetvételünk a változás előhírnöke.
Ha az önbizalmad kizárólag a környezeted, a kapcsolataid, a tested állandóságától függ, akkor egy szappanbuborékban lebegsz.
Az élet változó természetének tagadása olyan, mintha egy homokvárban élnénk, amelyet állandóan meg kell erősíteni a dagálykor beáramló víz ellen.
Akár egy penthouse-ban, akár egy jurtaházban vagy egy kunyhóban élünk, mindannyian ki vagyunk téve az irányításunkon túlmutató erőknek, amelyek szívfájdalmat, káoszt és bizonytalanságot hagyhatnak maguk után.
A változás elkerülhetetlenségének elfogadása fokozza az élet mulandóságának tudatát. Ez a befogadó perspektíva teljesen új megvilágításban értékeli a jelent, feltárva ezt a pillanatot, ahol az élet valójában zajlik. Amikor az ismeretlen „jövő” már nem problémaként jelenik meg, a félelemmel teli reakció helyett a tudatos válaszadás válik lehetővé.
Ha elfogadjuk a változást mint a létezés folyamatos átalakulásának módját, az segít a jelen teljességébe lépni.
Mindannyian átütő globális és személyes változások közepén vagyunk, és a lehetőségeink egyértelműek: makacsul próbáljuk reprodukálni a régi szép időket, vagy szembenézünk a valósággal úgy, ahogy van, és kvantumugrást teszünk a felderítetlen területre.
Az egyik módja annak, hogy elkerüljem a félelem miatti visszahúzódás valós lehetőségét, az, hogy megélem azokat a módszereket, melyek által nem vagyok egyedül. Mindannyian itt vagyunk a szakadék szélén tántorogva, tudatosan vagy nem tudatosan. Lógunk, csüngünk, kapaszkodunk, lengünk, és néha csak elengedünk.
Megerősített áldás: A mai napra a Remény lapját kaptuk útmutatásként.
Bátorítást, hogy sose adjuk fel!
Reményre most nagyobb szükségünk van, mint valaha.
Támogatásra, elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre van szükségünk… de először meg kell találnunk magunkban ezeket a dolgokat, hogy meggyógyíthassuk önmagunkat, és a világunkat.
A remény visszavezet bennünket önmagunkhoz, vissza a hatalmunkba, vissza az erőnkbe és a bátorságunkba. Ő segít nekünk megtalálni az utat.
Amikor úgy döntünk, hogy meglátjuk a jót a világban, különösen a háború, a diktatúrák és a fájdalom által döbbent világban, akkor azt választjuk, hogy mi lehetséges számunkra, kollektíven.
Ha szeretjük magunkat, akkor sokkal könnyebben tolerálhatjuk egymást is. Túltekinthetünk a kétségbeesés illúzióján, és elkezdhetünk változtatni. Meggyógyulhatunk. Haladhatunk előre, és választhatunk valami mást. Ebben rejlik az igazi hatalom.
Minden lélegzetvételünkben, minden gondolatunkban, minden döntésünkben megjelenik. Mindennél jobban arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a békénket, harmóniánkat és egyensúlyunkat ebben az őrült világban.
Erősen kell ragaszkodnunk a hitünkhöz, hinni magunkban, hinni a becsületben, a tisztességben. Mert van még remény!
Tartsunk annyi szeretetet a szívünkben, amennyit csak lehet, minden pillanatban, és még többet a következőben.
Engedd el félelmet, a határokat és a korlátokat. Lásd meg az istenit mindenben.
Tudd, hogy mindig, minden változik. Sose add fel a reményt!
Forrás Internet