Ha megöregszel, soha ne taníts senkinek semmit – még akkor sem, ha biztos vagy benne, hogy igazad van.

Emlékszel, hogy téged is mennyire zavart, amikor idősebbek okoskodtak? Ugye, te sem fogadtad meg a tanácsaikat?

Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérik. Ne erőltesd magad senkire. Ne próbáld minden áron megvédeni szeretteidet a világ bajaitól – elég, ha szereted őket.

Ne panaszkodj az egészségedre, a szomszédokra, a kormányra vagy a nyugdíjra!

Ne várj hálát a gyerekeidtől – nincsenek hálátlan gyerekek, csak szülők, akik túl sok hálát várnak.

Ne mondd: „Én a te korodban…”, „A legjobb éveimet adtam neked…”, vagy „Idősebb vagyok, így jobban tudom…” – ezek elviselhetetlenek!

Ha unokáid vannak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy a neveden szólítsanak. A legszebb szó a világon: „Mama.”

Ne költsd az utolsó pénzed anti-aging kezelésekre – mosolyogtató dolog az. Sokkal jobb, ha utazásra költöd.

Vigyázz a párodra – még ha ráncos, gyámoltalan és szeszélyes öregemberré válik is. Ne feledd: ő is volt fiatal, erős és vidám. És lehet, hogy most ő az egyetlen, akinek igazán szüksége van rád.

Ne próbálj mindenáron lépést tartani a korral – inkább értsd meg az új dolgokat, tanulj folyamatosan valami újat, és csináld azt, amit akarsz… amíg megteheted!

Ne hibáztasd magad semmiért. Bármi is történt, te megtettél mindent, amit tudtál.

Őrizd meg a méltóságod, bármilyen helyzetben. Ez talán a legfontosabb.

És végül:

Ha még élsz, az csak egy dolgot jelent – valakinek még mindig szüksége van rád.

– Casa Rosa

Tanmese: Minden nap két gonosz manó ül suttog fülünkbe: a félelem és a tunyaság manója – mondja James Hollis jungiánus pszichológus.

Az egyik manó folyamatosan ezt suttogja: „kicsi vagy és jelentéktelen, nem vagy képes rá.”

A másik manó, a tunyaság, ezt szajkózza: „dőlj hátra, lazíts, tompítsd el magad, ráérsz még.”

Ha mindig erre a két manóra hallgatsz, akkor az biztos recept arra, hogy beleragadj kényszeres, örömtelen kapcsolatokba, viselkedésekbe, szokásokba, élethelyzetekbe. Míg aztán egy nap rájössz, hogy valójában egy másik ember életét élted. Anélkül, hogy valaha is mertél volna igent mondani az életre.

Ahogy Oscar Wilde mondja: „Az élet a legritkább dolog a világon, hiszen a legtöbb ember csak létezik”. Hogy miért? Mert „a legtöbb ember – más ember.” Hiszen mások életét, gondolatait, szokásait éli, utánozza.

Az élet második felében aztán azok, akikbe szorult némi bölcsesség, elkezdenek szortírozni.

Kidobálják a szívtelen igazságok szemetét, az életszerűtlen konvenciók kacatjait, a félelem-vezérelte megfelelési kényszerek ballasztját.

A lélek alkímistái elválasztják a finomat a durvától, az illúziót az igazságtól, a hamis ént a hitelestől.

„Az ember szabadsága ijesztő,” írja Kierkegaard. „A legtöbben inkább lemondanak róla, csak ne kelljen dönteniük önmagukról.”