A Hold  átlép a kicsit visszafogott, dolgos-szorgos, racionális Szűz jegyébe, s mivel együtt tartózkodnak itt a Nappal, vasárnap el is éri azt a pozíciót, amikor Újhold jön létre.

Azaz együtt áll a 2 bolygó energiája és egymást erősíti: alkalmas idő az „új dologba kezdés”-re. Felfrissülésre, megújulásra.

„Vége a nehézségeknek”

Jeremiel arkangyal üzenete:

A legrosszabbat immár magad mögött tudhatod, minden eddigi akadályt leküzdöttél.

Az utadba akadó nehézségek erősebbé tettek és új leckéket tanítottak meg. Elkeseredés helyett együtt érzőn kitártad a szívedet azok felé, akik hasonló helyzetben vannak. Már nem okolsz másokat, már nem tekinted magadat áldozatnak. Sikerült felülkerekedned korábbi problémáidon. Kedvező hozzáállásod szeretetteljes megoldást és a szellemi megértés magasabb szintjein lévő, új helyzeteket hoz. Maradj pozitív!

Az angyalok mai üzenete a benned lévő varázsló képességre hívja fel a figyelmet. Úgy látják, hogy mostanában inkább a külvilágból várod a megoldást, de az ott van benned, és neked kellene néhány lépést megtenni annak érdekében, hogy az megjelenjen a világodban is. Ezek a lépések most belső munka eredményei.

Figyelj a lelkedre, mert a lelked megmutatja, hogy hol kellene még rendet tenni annak érdekében, hogy megjelenjen a számodra legjobb megoldás. A manifesztáció mindig a csenddel és az önmagadra figyeléssel kezdődik. Innen lehet hatalmas eredményeket elérni.

Megerősítés: Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk.

Amikor már lemondtunk róla és emberfeletti erőt megmozgatva de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofáraeséséből.

Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és mér eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig a mellkasunkon. Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá.

Akkor kellünk majd, mikor egy sármos mosolyra már szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében… Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor el tudtuk engedni a meg akarlak szerezni görcsöt, és már csak azzal foglalkozzunk, aki minket akar megszerezni. Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, ha már utánunk dobnák, se kellene nekünk.

Akkor kellünk majd neki, de akkor mocskosul.

Mert aki mindig elérhető, az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, aki törődik veled, az unalmas, aki kifejezi az érzéseit, az unalmas.Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.

Mondd neki, hogy szeretlek, és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, s csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni.

Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé.

Amikor nem vagy… “unalmas”.

(Manna OWell)

Mert Akkor vagy szép

Akkor vagy szép, mikor hibázol.

Akkor vagy szép, mikor reggel az ágyból kimászol. Akkor vagy szép, mikor nem hiszed el. Akkor vagy szép mikor, hogy szép vagy-e nem érdekel.

Akkor vagy szép, amikor fát ültetsz, azt nézed. Akkor vagy szép ha szeretnek-e, nem kérded.

Akkor vagy szép, mikor felnevetsz. Akkor vagy szép, mikor kimondod: elmehetsz! Akkor vagy szép, mikor bátor vagy.

Akkor vagy szép, mikor elesett vagy, s ápolnak. Akkor vagy szép, mikor kisírod két szemed. Mikor kisírt szemeid a csillagokra emeled. Akkor vagy szép, mikor nem hagyod. Mikor a terhedet az út mentén lerakod. Akkor vagy szép, ha fáradt vagy.

Ha lelkedben a háború alábbhagy.

Akkor vagy szép, mikor megremegsz, mert félsz.

Akkor vagy szép, mikor úgy döntesz, mégis élsz.

Akkor vagy szép, mikor vállalod.

Mikor ki rossz hozzád, a kabátot ráadod.

Akkor vagy szép ha nem tudod.

Amikor újra kell kezdeni, de nem unod.

Akkor vagy szép, ha énekelsz.

Ha nem bánod hány embert érdekelsz.

Akkor vagy szép, mikor mosolyogsz.

Mikor apád házába váratlan bekopogsz.

Akkor vagy szép, mikor gyermeked becézed

S hogy hogy szerethetsz így embert, nem érted.

Akkor vagy szép, mikor szabad vagy.

Akkor vagy szép, ha az önvádad élni hagy.

Akkor vagy szép, mikor megnyugszol.

Mikor szerelmed ölébe némán bekúszol. Akkor vagy szép, ha te mindent megtettél. Ha hibáztál, fájt nagyon, s bár fájt nagyon: nevettél. Akkor vagy szép, mikor ha fáj, mégiscsak ordítasz.

Mikor mit igaznak hiszel, mindent kimondasz. Akkor vagy szép, mikor nem hazudsz.

Mikor igaz maradsz, nem baj ha bajba jutsz.

Akkor vagy szép, mikor a sminkedet lemosod. Mikor az összes álruhád magadról ledobod.

Akkor vagy szép, mikor mindenki megtagad, Akkor vagy szép, ha akkor is maradsz ki vagy: önmagad.

(Lőrinczi Emese)