Sokkal nehezebb – és sokkal szeretettelibb – azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni mi az értelme annak, amit ő tesz velem.
A békesség legyen a legfontosabb dolog az életedben. Kötelezd el magad amellett, hogy lépéseket teszel a lelki nyugalmad biztosítása érdekében, és habozás nélkül tedd meg azokat a lépéseket.
A lelki nyugalom nem egy kiérdemelt vagy megszerzett dolog, mivel valódi éned már eleve nyugodt. Inkább azt igényli, hogy olyan légy, mint egy szobrász, aki addig dolgozik a márványtömbbel, amíg fel nem tárul a benne rejlő remekmű. Ha főleg a lelki nyugalmadra irányítod a figyelmedet, akkor feltétlenül óriási megkönnyebbülést érzel majd.
A lelki nyugalom megteremtéséhez szükséges lépések magukban foglalják azt, hogy őszinték vagyunk önmagunkhoz, a belső útmutatásunk szerint élünk, segítünk másoknak és kedvesek vagyunk velük, meditálunk vagy jógázunk, csak egészséges ételeket fogyasztunk, elkerüljük a méreganyagokat, egészséges alvási szokásokat tartunk fenn, elkerüljük a negatív embereket és a médiát, átadjuk a problémáinkat Istennek, élvezzük a természet szépségeit, egyszerűsítjük az életünket, és nemet mondunk, ha kell.
Megerősítés: A lelkem most nyugodt, és tudom, hogy minden szükségletemről automatikusan gondoskodnak. Könnyen tudok pihenni, és biztos vagyok benne, hogy minden rendben van.
Vannak pillanatok, amikor erős a kísértés, hogy ugyanazzal fizessünk vissza. Hogy minden tiszteletlenséget, minden kegyetlen gesztust, minden hatalmaskodást megtoroljunk. Ma pedig a billentyűzet mögül ítélkező „oroszlánok” bírósága rögtön kész, hogy amikor padlón vagy, még rád is támadjon.
Aztán megállok, körülnézek és elgondolkodom. Látom az életüket, a küzdelmeiket, és rájövök: a világ már így is elég terhet rakott rájuk. Vannak harcok, amelyeket nem szavakkal, hanem CSENDDEL kell megvívni. Nem muszáj mindenkinek válaszolni.
Én igyekszem kedves ember lenni. A szüleim is azok voltak, és remélem, a két gyermekem is az lesz. Mások gőgjét egy MOSOLLYAL leszerelni teljesen lefegyverző, és semmibe sem kerül. A kedvesség valóban lehet forradalmi tett. Végső soron mindenki azt adja, ami benne van. Én úgy döntök, nem adom vissza a rosszat, amit kaptam, hanem továbbmegyek.
Létezik az a fajta gyász, amikor nem halt meg senki, csak a közös élet reménye. Ebben az esetben az ember fenntartja a vágyat a találkozásra, a kapcsolódásra, azonban az újabb visszautasítások, egyre mélyebbre taszítják a Lelket. Megszakad a szív, meghasad az elme, és a Lélek olyan távolra lép, hogy szinte már érzékelhetetlen.
Ki kell mondanom, hogy meghalt a közös élet reménye. Vége!
A szívem tiltakozik, ez nem lehet. Az elengedés borzasztó fájdalmas, és annyira végleges. Ha én is elengedem, akkor ki fogja lámpást tartani, és a visszavezető utat világítani? A várakozás felemészti és megbetegíti a testet. Várni egy soha el nem jövő pillanatra, tönkreteszi az életet.
Még az életemet is adnám azért, hogy újra észre vegyen, valahol belül mégis érzem, hogy nincs ez így rendben. Elvesztem, az élet peremére sétáltam, és veszélybe kerültem. Annyira hiányzik a szeretet, hogy értelmetlenné vált minden. A szeretet koldusaként morzsákat csipegetek. Szólítom magamban azt az egy embert, aki feltétel nélkül szeretett engem. Segítsen haza hívni a Lelkemet.
Szeretnék egy pillanatara megpihenni, és ezt a rengeteg fájdalmat, ami felgyülemlett bennem, elengedni. Életemben először kimondom, gyenge szeretnék lenni.
Megengedem magamnak a gyászt, az elmúlást. Megengedem magamnak újra a szeretetet, és ezzel a szeretettel most elengedlek téged! „
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta