Szeptember 15. hétfő: Vannak emberek, akik úgy jelennek meg az életünkben, mintha biztos pontok lennének.

Szép szavakkal, nagy gesztusokkal, meleg ígéretekkel.

Azt mondják: „Rám mindig számíthatsz.”

Azt mondják: „Bármi van, csak szólj.” De aztán jön egy pillanat, amikor tényleg szükség lenne rájuk.

Nem nagy dolgokra.

Talán csak egy fél óra figyelemre.  Egy válaszra. Egy vállra, aminek neki lehetne dőlni.

És akkor kiderül: az ígéretek könnyebbek voltak a levegőnél. Egy részük el sem indult felénk.

A másik meg útközben tűnt el. Ez fájdalmas tapasztalás.

Nem dühöt szül, inkább egy halk felismerést: hogy nem mindenki tud úgy szeretni, ahogy nekünk szükségünk lenne rá.

Nem mindenki tud maradni, ha mi épp zuhanni kezdünk. De talán ez is része a tisztulásnak. Ahogy peregnek le rólunk a hamis kapcsolódások, úgy válik láthatóvá az,  ami valódi.

Nem feltétlen az, aki sokat beszél — hanem az, aki ott van.  Csendben, de jelen.

És ahogy telik az idő, az ember megtanulja megbecsülni a keveset,  ha az igaz.

És elengedni a sokat, ha az csak látszat volt.

Mert a valódi kapcsolatok nem ígéretekben élnek. Hanem abban, hogy valaki megérkezik — akkor is, amikor senki más nem ér rá.

(Bajsz Viktória)

Megerősítés: Vannak emberek, akik úgy jelennek meg az életünkben, mintha biztos pontok lennének.

Szép szavakkal, nagy gesztusokkal, meleg ígéretekkel.

Azt mondják: „Rám mindig számíthatsz.”

Azt mondják: „Bármi van, csak szólj.”

De aztán jön egy pillanat, amikor tényleg szükség lenne rájuk.

Nem nagy dolgokra.

Talán csak egy fél óra figyelemre.

Egy válaszra. Egy vállra, aminek neki lehetne dőlni.

És akkor kiderül: az ígéretek könnyebbek voltak a levegőnél.

Egy részük el sem indult felénk.

A másik meg útközben tűnt el. Ez fájdalmas tapasztalás.

Nem dühöt szül, inkább egy halk felismerést: hogy nem mindenki tud úgy szeretni, ahogy nekünk szükségünk lenne rá. Nem mindenki tud maradni, ha mi épp zuhanni kezdünk.

De talán ez is része a tisztulásnak.

Ahogy peregnek le rólunk a hamis kapcsolódások, úgy válik láthatóvá az,  ami valódi.

Nem feltétlen az, aki sokat beszél — hanem az, aki ott van.

Csendben, de jelen.

És ahogy telik az idő, az ember megtanulja megbecsülni a keveset,

ha az igaz.

És elengedni a sokat, ha az csak látszat volt.

Mert a valódi kapcsolatok nem ígéretekben élnek.

Hanem abban, hogy valaki megérkezik — akkor is, amikor senki más nem ér rá.

(Bajsz Viktória)

 

Megerősítés: A mai nap utat mutat a család irányában, hogy egy döntés és válaszút sok mindenre feltesz, felteheti a pontot, ha mersz lépni, és választani.

Nem mindig a legkönnyebb döntés az út, megfelelő, lehet valamikor meg kell fontolni, hogy merre tovább?

Az igaz út, sokszor nehéz és keserű de mindig fogod tudni, hogy merre tarts. Ha a annak a végcélja a család már jót tettél és jót cselekedtél!