Az idei év februárjában az entitások négyféle parazitát szabadítottak fel, amelyek mindegyike a kapott parancs szerint működik.

A paraziták olyan finoman hatnak, hogy csak a Primordiális Forrás tudta őket észlelni.

Ezeket a parazitákat démonok teremtik.

A gramonok az energiapályához tapadnak csak azért, hogy mérget hagyjanak hátra, majd leválnak; ez a méreg a fizikai testben betegségtüneteket generál. Amikor észreveszik, hogy a méreg terjedni kezd a fizikai testben, odatapadnak és kiszívják az összes energiát. Mivel az entitások új járványt akarnak kiváltani, nagyjából sejthető, milyen tüneteket okoz a méreg.

A ralinoknak vannak csápjaik, a fejhez tapadnak, kapcsolódnak a „harmadik szemhez” és elpusztítják a kapcsolódásokat. Mindenféle hazugságot terjesztenek a Primordiális Forrásról.

A tricorok a fizikai testen telepednek meg, és ha kételyeid vannak a Tudatoddal kapcsolatban, megakadályozzák a kapcsolatot. Amint viszont kapcsolódsz a Tudatoddal, a paraziták azonnal megsemmisülnek.

Az avalk a tarkón helyezkednek el, beborítva az egész gerincoszlopot, és az idegrendszerre hatnak: haragot, szorongást, depressziót, bizonytalanságot és nyugtalanságot idéznek elő.

Ha a rezgés meghaladja a 75%-ot, a paraziták azonnal eltávoznak — tehát azoknál, akikben nincs félelem.

Emeljétek a rezgést, és maradjatok kapcsolatban a Tudatotokkal és a Forrással.

Forrás: Alisa Ali

Talán észre sem vettem, hogy mikor történhetett. Talán nem voltam elég éber. Nem vettem észre, hogy mikor mondtam le a saját életemről azért, hogy valakit, akit szeretek megmentsek. Fontosabb volt önmagamnál az ő élete. Fontosabb volt, hogy ő önmagát összeszedje, és az életbe visszaléphessen. Felajánlottam a saját életenergiám, hogy őt segítsem. Még az is lehet, hogy mindezt tudattalanul tettem, vagy egy ígéret, melyet magamnak tettem, erősebb volt az éberségnél, és az életösztönnél.

Nem tudom mikor kezdődött, de mostanra napról napra fáradtabb és kimerültebb lettem. Nehézséget okoznak a hétköznapok, elfáradt az életigenlésem. Olyan mintha nem is én irányítanám már az életem.

Ideje felébrednem. Valami nincs rendben. Amit élek az nem az én életem. A saját vágyaim távolra kerültek és elérhetetlenek lettek.

Feloldom a magamnak tett ígéretet és ha kell, elengedem azt, akit a legjobban féltettem. Ma már látom, hogy felajánlottam az életemet érte.

A saját Lelkemet haza hívom a saját testembe, így a saját sorsomat élhetem. Egyetlen pillanatra olyan fontossá kell váljak önmagamnak, mint amilyen fontos volt az az ember, akiért bármit megtettem. Ez az egy pillanat elég ahhoz, hogy átrendeződjön a Tér körülöttem és visszakaphassam az engem megillető életerőmet. Egyetlen pillanat és megtörténhet a csoda bennem… és ez a pillanat most érkezett el.”

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

Megerősítés: Be kell fejeznem ezt a játékot, hogy várlak téged és elhiszem azt, hogy ha csak még egy kicsit teszek bele, akkor minden rendbe jön, akkor majd itt leszel végleg. Átéltem azt is, hogy milyen mások boldogságát csak távolról nézni. Milyen vágyni arra, ami nekem itt és most nem adatik meg. Menekültél az érzések elől, menekültél a kötődés elől.

Menekültél a bizalom elől. Menekültél a nyitottság elől. Menekültél a csalódás elől és menekültél a boldogság elől. Tudtam, hogy valahol, messze tőlem és mindentől távol, téged is a magány ölel át esténként. Hogy nincsenek szavak, amikkel ki lehetne fejezni, amit megélsz legbelül, pont úgy ahogyan én. Magányos út ez, tudtad jól és mégis ezt választottad…