VANNAK NŐK AKIK EGÉSZ ÉLETÜKBEN JÓKISLÁNYOK VOLTAK….

Mindig udvariasak. Mindig illedelmesek.

Mindig olyanok, amilyennek mások akarták őket. Hogy ne okozzanak gondot, ne csalódást, ne törjenek szét elvárásokat.

Úgy nevelték őket, hogy jobb csendben maradni.

Hogy haragudni nem illik.

Hogy gyorsan meg kell bocsátani, halkan beszélni és engedni, még ha fáj is.

És ők elhitték.

Amíg egy nap rá nem jöttek, hogy ebben a „jóságban” már nincs hely számukra.

A jókislány-lét nem tanította meg őket határokat húzni.

Csak azt, hogy másokéhoz igazodjanak.

Nem adott bátorságot kimondani a „nem”-et, csak bűntudatot, amikor megpróbálták.

És végül… valami bennük eltört.

Nem hangosan. Nem kiáltással.

Hanem csendben — mintha végre meghallották volna saját hangjukat.

És megértették: nem azért születtek, hogy mindenkinek megfeleljenek. Nem kell mindig „jóknak” lenniük.

Lehetnek határozottak. Eltérőek. Erősek.

Az az erő, amelyet évekig elrejtettek a szelídség mögött, sosem tűnt el.

Csak arra várt, hogy ők maguk válasszák.

És amikor megteszik… nem lesznek kevésbé nőiesek.

Hanem szabadok.

Légy könnyű, miként az esőcsepp

Egyetlen embert sem ismerhetünk valóságosan, amíg nem szeretjük őt.

Akinek szíve soha nem változik, másnak sem tudja megváltoztatni a szívét. Nem jelent ez mást, csak ennyit: a hajlíthatatlan inkább eltörik, semhogy adna, adna és adna. Jóságot adna, ami követendő.

Légy könnyű, miként az esőcsepp, amelyik életet ad a szomjúzó földnek. Légy bátor, miként az esőcsepp, amelyik tudja, nélküle a föld elszomjazik.

Légy igazságos, miként az esőcsepp, amelyik mindenhová hull, mert tudja, ez a hatalmában áll.

Egy titkos kaput nyit meg egymás előtt két ember a szeretetben. A titkos kapu nem látható, de ha megnyílik, mindenki tud róla, aki a kapu előtt áll. Szeretni azt is jelenti: várni – és a titkos kapuk megnyílnak a szeretet előtt.

Akit szeretsz, Isten szemével látod őt. Amikor megöleled, Isten érinti meg, a te kezed által.

A szeretet – láthatatlan összetartozás. Tőled indul, és hozzád tér vissza. Könnyű, mint a levegő, útja akár a lágy szellőé, s ereje finom, miként az Isten pillantása.