Sylvester Stallone részleges arcbénulással született.

Arca bal alsó része örökre lebénult, ami hatással volt a beszédére és az arckifejezéseire. New Yorkban senki sem akarta alkalmazni színészként.

A hangja furcsa volt. A tekintete merev. A zsebe pedig üres.

Hetekig élt az utcán a kutyájával, Butkusszal. A buszpályaudvaron aludtak, összebújva, hogy melegen tartsák egymást.

A kétségbeesés olyan mélyre sodorta, hogy valami elképzelhetetlent tett: 25 dollárért eladta Butkust egy idegennek. Ez volt élete legmélyebb pontja.

Néhány nappal később látott egy Muhammad Ali-meccset, ami teljesen lenyűgözte. A küzdelem inspirálta arra, hogy megírja a Rocky forgatókönyvét – mindössze három nap alatt. Amikor a producerek meg akarták venni, nagy összeget ajánlottak… de egy feltétellel: más színész játszaná a bokszolót.

 

 

 

Stallone nemet mondott. Nem azért írta meg a Rocky-t, hogy eladjon egy forgatókönyvet. Azért írta, hogy bebizonyítsa: képes megküzdeni a saját sorsáért.

 

 

Végül elfogadták, és a projekt első bevételeiből azt tette, ami számára a legfontosabb volt: megkereste azt az embert, akihez Butkus került. Könyörgött, pénzt ajánlott, újra és újra próbálkozott. Végül 15.000 dollárt fizetett, hogy visszakaphassa a kutyáját.

Butkus nemcsak visszatért mellé… hanem a filmvásznon is társa lett.

A Rocky óriási siker lett. Három Oscar-díjat nyert, és Stallonét legendává tette. A filmsorozat több mint 200 millió dollárt hozott. De a legnagyobb győzelme nem pénzbeli volt.

Hanem az, hogy hitt önmagában… még akkor is, amikor semmije sem volt.