Csak lenni őszintén, szabadon, egymás mellett. Nem a tökéletességtől lesz jó egy kapcsolat.

Nem attól, hogy nincs vita, vagy hogy mindig egyformán gondolkodtok. Hanem attól, hogy biztonságban vagytok egymás mellett. Hogy lehet máshogy érezni, máshogy gondolni, de mégis együtt maradni.

A boldog kapcsolat nem állandó boldogság. Hanem két ember, akik elég bátrak ahhoz, hogy egymás mellett maradjanak akkor is, amikor nehéz.

Akik beszélnek, nem csak hallgatnak. Akik kérdeznek, nem csak feltételeznek.

Akik nem azért maradnak, mert félnek egyedül lenni, hanem mert választják egymást újra és újra. Ez a fajta kapcsolat ritka.

De létezik. És nem kell érte könyörögni, nem kell érte kevesebbnek lenned.Mert ami igazán a tiéd, ott önmagad lehetsz – végre, megalkuvás nélkül.

Megerősítő áldás: Egy nap majd megérted, hogy vannak emberek, akik egyszerűen egyediek.

Ők nem jönnek kétszer.

Őket nem lehet helyettesíteni. És ha egyszer eltűnnek, senki más nem fog ugyanúgy hatni rád.

Egy olyan világban élünk, amely ünnepli a továbblépést – mintha az emberek könnyen lecserélhetők lennének, mintha a kapcsolatok eldobhatók lennének.

De az igazság az, hogy bizonyos kötelékek nyomot hagynak a lelkünkön. Ők láttak téged, megértettek, előhoztak belőled valamit, amit senki más nem tudott. Az ilyen ember elvesztése nemcsak róla szól – elveszíted egy részedet is, amit csak az ő jelenlétében tudtál megélni.

Néha épp azokat bántjuk meg, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nem azért, mert megérdemlik, hanem mert nem tudtuk, hogyan bánjunk megfelelően a szeretetükkel. Azt hisszük, mindig megbocsátanak, mindig visszajönnek – de nem mindenki vár örökké. Nem mindenki ad végtelen esélyeket.

Van, aki csendben sétál el, magával víve a fájdalmát méltóságteljes hallgatásban, és mire rájössz, mit jelentett a számodra, a hiánya már véglegessé vált.

Másokban keresed majd az ő darabjait – mosolyukban, hangjukban, jelenlétükben – de semmi sem lesz az igazi. Ez az ára annak, ha valami különlegeset magától értetődőnek veszel.

Légy gyengéd azokkal a szívekkel, amelyek bíznak benned! Beszélj kedvesen! Kérj bocsánatot, amikor szükséges! Értékeld azokat, akik fényt hoznak az életedbe, amíg még megteheted! Mert a legmélyebb kapcsolatok egyszersmind a legkönnyebben elveszíthetők, ha egyszer nem úgy bánunk velük, mintha fontosak lennének.

 

 

Nem minden lélek pótolható. Szóval vigyázz, kit taszítasz el – lehet, hogy többé nem találsz olyat, mint ő!”

Forrás: Real Vibes FB oldal

 

 

Gyakori férfi panasz akár a válás előtt, akár csak a társas magány szomorú állomásának elérésekor, hogy az a nő, akit 5-10-15-20 évvel ezelőtt elvettek, már nem olyan, mint régen volt. A szép, csinos nő az évek során eltűnt mellőlük, ahogy a gyermekek születésével és a kor előrehaladtával megkopott az szépség, lapos lett a formás fenék, megereszkedett a mell, és lett egy kis pocak, s idővel már nem találták azt a valakit, akit egyszer maguknak választottak.

A gyönyörű nő helyett pedig ott maradt egy idegen, aki nem mellesleg még hisztis is, követelőző is, és hiányzik belőle a melegség, az odaadás, a szeretet. Hát igazságos ez?

 

 

 

Bevallom, amikor egy-egy ilyen történettel találkozom, akkor egyetlen mondat ugrik be, ami nálunk egyfajta szállóige lett a családban a párválasztáskor: „Aki a p.csát nézni, az a p.csát kapja.”. (Elnézést kérek a kevésbé szalonképes mondatért.)

Magyarul: sosem szerencsés csupán a külsőségek alapján párt választani.

Ha egy csinos fenék, egy feszes cici, egy szép arc, meg úgy egyáltalán egy jó test az egyetlen érv a házasodás mellett, akkor nem szabad elköteleződni, egy nőt ugyanis soha nem szabad egyedül a fizikális megjelenése miatt szeretni.

A szépség múlandó és relatív.

Aki a belső tulajdonságai, a lelke, a lénye miatt szereti a másik embert, aki azért házasodik, hogy egy másik ember társa, barátja, családtagja, ne pedig a testének az egyedüli használó és birtoklója legyen, az akkor sem lesz csalódott, és akkor sem fog semmiféle hiányt érezni, ha a másik ember az idő múlásával megváltozik. Sőt továbbra is szépnek látja a nőt, akibe annak idején beleszeretett.

Aki viszont a fenék alapján választott társat, és meg sem próbálta igazán megismerni vagy megszeretni az embert, akivel közösséget vállalt, könnyen magányos és csalódott lehet.

Egy nő valódi szépsége belülről ered. Az a férfi, aki ezt meglátja, egy életre boldog ember lehet, aki nem, az meg egy életen át mindhiába kutatja a boldogságot!”

(Felföldi József)