Tükröt, amely visszaveri mindazt, ami már bennünk élt.
A félelmeinket. A kielégítetlen szükségleteinket.
Az éhséget a szeretetre, az ölelésre, a meghallgatásra. A régi, gyermekkori sebeket. Minden elnyomott részünket, amit valaha megtanultunk elrejteni – hogy túléljünk.
Amikor fáj, hajlamosak vagyunk azonnal a másikat hibáztatni.
Pedig az igazság az, hogy a kapcsolat csak felerősíti a régi fájdalmat, ami már ott volt bennünk. A vágy, hogy lássanak, válasszanak, megtartsanak – nem itt, nem most született.
Ezek a történetek az otthonunkban kezdődtek. Ott, ahol az érzelmi szükségleteink nem kaptak választ. Ahol azt éreztük, hogy csak akkor vagyunk szerethetők, ha másmilyenek vagyunk, mint akik valójában. Ahol a biztonság feltételes volt.
Nem a partnerünk dolga, hogy megmentsen minket. És nem a mi dolgunk, hogy őt mentsük meg.
De ha mindketten hajlandók vagyunk látni a sebeinket, elfogadni őket, és tenni a gyógyulásért… akkor a kapcsolat bántás helyett szent térré válhat. Egy hellyé, ahol támogatás és együtt-növekedés születik.
Mert a legtöbben kimondatlan szerződésekkel lépünk egy kapcsolatba:
„Adj biztonságot.”
„Szeress úgy, ahogy senki más nem szeretett.”
„Légy az, aki soha nem hagy el.”
És mindezt onnan, hogy a szüleinktől nem kaptuk meg, amire vágytunk. De senki nem bírja ezt a terhet sokáig. Mert amikor a belső gyermekünk figyelemért kiált, azt nem lehet szerelemmel elhallgattatni.
Csak a saját szeretetteljes jelenlétünk képes megnyugtatni őt.
Csak mi tudjuk átölelni és megtartani a saját vérző részeinket.
A szerelem nem két tökéletes ember találkozása.
A szerelem két őszinte ember találkozása.
Két emberé, akik teret adnak egymás tökéletlenségének, miközben vállalják a saját fájdalmukat.
Ez az igazi intimitás.
Ez az érettség.
Ez az, ami a sebekből medicínát, a kapcsolatokból gyógyító teret formál.
Ezért ne azt kérdezd, miért olyan nehéz a kapcsolat…
Inkább azt: mit próbál megmutatni nekem magamról?
A gyógyulás ott kezdődik, ahol radikális felelősséget vállalunk – nem a másikért, hanem magunkért.
~Zen-It Flow ~ Lia Fàth
A női energia olyan, mint a víz: lágy, mégis áttörhetetlen. Nem kell küzdenie, hogy utat találjon, egyszerűen csak van, jelenlétével formálja a világot.
Ahol akadályba ütközik, nem törik meg, hanem megkerüli, átfolyik rajta, mígnem a legkeményebb sziklát is simává csiszolja.
A női lélek is ilyen, mély titokzatos, életet hordozó. Nem harsány, hanem csendes erőként van jelen, érzésekkel, intuícióval, gyógyító szavakkal, öleléssel.
Olykor viharos, máskor tükörsima felszínként nyugtat meg, de mindig igaz, mindig önmaga.
Molnár Erika
Azt mondja az öreg gyógyító asszony:
Nem a hátad fáj, hanem a teher /amit hordoz/.
Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság /amit látnia kell/.
Nem a fej fáj, hanem a gondolataid /amelyek benne zsonganak/.
Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.
Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.
Nem a máj fáj, hanem a harag.
Nem a szíved fáj, hanem a szeretet /hiánya/.
És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer.
(Ada Luz Marquez írása)
Mert annak, akik bátornak hiszik magukat,
de amikor eljön az alkalom, hogy ezt bizonyítsák, visszakoznak.
Mások viszont javíthatatlan gyávának tartják magukat,
aztán ők csodálkoznak a legjobban, na meg mások is, amikor látják viselkedésüket.
Sosem lehetünk biztosak abban, hogyan reagálunk egy kiélezett helyzetben,
míg valójában bele nem kerülünk.
A legszebb a világon
A legszebb nap?
A ma.
A legnagyobb akadály?
A félelem.
A legkönnyebb?
Tévedni.
Minden rossz gyökere?
Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás?
A munka.
A legveszedelmesebb vereség?
A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók?
A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség?
Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben?
A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba?
A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés?
A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék?
A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen?
Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés?
A belső béke.
A legjobb megoldás?
Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség?
Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban?
A hit.
A legfontosabb emberek?
A szülők.
A legszebb a világon?
A SZERETET.
(Teréz anya)