Nem számít, milyen jól bánsz egy férfival, ha nem te vagy az a nő, aki iránt érzelmei vannak, soha nem fogja értékelni az erőfeszítéseidet!
Semmi sem elkeserítőbb egy nő számára, mint az, hogy a rossz férfi számára a megfelelő legyen.
Hagyd abba a halott kapcsolatok ápolását. Az igazság az, hogy amikor a megfelelő férfi belép az életedbe, a kommunikáció és a figyelem magától jön. Megbecsülnek és tisztelnek.
A legtöbb férfi csak a saját érzéseihez hűséges. Keress valakit, aki a kezdetektől fogva látja az értékedet, és kincsként értékeli azt. Megérdemelsz egy őszinte, következetes és igaz szerelmet
Megerősítés: Amiket nem szeretsz magadban…
Vannak részeink, tulajdonságaink, amiket nagyon jónak tartunk. Szerethetjük magunkban azt a részünket, amelyik gondoskodó vagy humoros vagy éppen bátor és kitartó. Ezek általában azon részeink, melyeket a környezetünk értékesnek tartott, elismert s így megtanultuk mi is jónak tartani magunkban. Vannak azonban olyan tulajdonságaink, amik egykor elítélő minősítéseket kaptak. Mindegy, hogy a társadalom számára azon tulajdonságok mennyire értékesek, mi utálni fogjuk magunkban akkor, ha azokat a gyermekkori környezetünk valamiért veszélyesnek vagy elítélendőnek tartotta.
Ha például kislányként édesanyánk féltékenység miatt büntette azt, ha édesapánkkal kedvesek voltunk, nagy valószínűséggel száműzni fogjuk magunkban azt a részünket, aki örömét leli abban, hogy a számára fontos férfi felé kifejezi a kedvességét.
Láthatjátok, hogy a száműzött részeknek még csak nem is kell, hogy valódi ‘rossz’ tulajdonságaik legyenek, bőven elég az, ha mi elhittük nemkívánatos voltunkat.
Ezek a SZÁMŰZÖTTEK ott élnek bennünk valahol és hiába fordítottuk el tőlük arcunkat vagy választottuk le magunkról őket, a kapcsolat akkor is megmaradt közöttünk és az elzárt érzések megtalálják a módot, hogy eljussanak hozzánk – szélsőséges esetben akár betegség formájában is.
Az ELÍTÉLT RÉSZEINKNÉL ÓRIÁSI KINCSEK VANNAK. Kezükben LÁMPÁSOK vannak, amelyek, ha összeadják fényüket, CSODA FÉNYEK GYÚLHATNAK BENNÜNK.
Ezekhez a kincsekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha visszafogadjuk és elfogadjuk kitagadott énrészeinket. Ahhoz, hogy igazán jól tudjunk lenni, szükség van arra, hogy MAGUNKHOZ TUDJUK ÖLELNI az összes részünket. Úgy, ahogy vannak, szőröstül-bőröstül.
Azt már általában tudjuk, hogy miben vagyunk jók és miben vagyunk rosszak. Aki nem szeretné tudni, hogy (szerinte) miben rossz, az gyakran választja azt, hogy elkezd az ellen harcolni a külvilágban, utálni azokat, akikben azt a tulajdonságot látja. Bárhogy is tegyünk, a lényeg, hogy (szerintünk) vannak bennünk rosszak és jók.
És ahogy bent, úgy kint..
De mi van, ha TE EGY KEREK EGÉSZ VAGY, aki pont olyan, amilyen. Mi van, ha végre ABBAHAGYHATOD, HOGY KEMÉNY, ÍTÉLKEZŐ SZÜLŐJE LEGYÉL MAGADNAK? Mi van, ha végre LEHETSZ önmagadnak AZ A SZÜLŐ, AKIRE MINDIG IS VÁGYTÁL? Ha végre kialakíthatsz magaddal egy kedves és elfogadó párbeszédet? Sokan kérdezhetik, hogy ha ‘nem ostorozom magam’, hogyan lesz változás? Vagy mondhatjátok:
‘Ha elfogadom magamat, akkor nem lesz motivációm változtatni.’
Valójában pont az ellenkezője történik. Gondold végig eddigi életedet: hol teljesítettél jobban, hol voltál motiváltabb? Ott, ahol kegyetlen és ítélkező tanár gyötört, mondván, hogy semmire nem vagy jó, vagy ott, ahol dicsérő szavak kísérték tanulmányaid sikerét és megértő, bátorító mosolyok, ha időnként elbuktál?
VAN BENNÜNK EGY EREDENDŐ VÁGY A JÓRA. Egy HAJTÓERŐ, ami azonnal beindul, amikor már nem kell többé védekeznünk. Minden bennünk lévő ‘rosszat’ torzulások alakítanak ki, amik további torzulásra csak mélyülni tud.
Az elfogadás és a szeretet megnyit, bátorít. Lehetőséget ad a valódi fejlődésnek, nemesedésnek. Gyűjtsd hát össze bátran a lámpásaidat, hadd melegítsenek fel gyengéd fényükkel! Az összes a TIÉD!
Ki tudja, talán egyszer kedvet kapsz arra is, hogy másoknak is adj melegedből, ezáltal megmutatva nekik is az utat, hogy hogyan tudják ők is felgyújtani magukban a CSODÁT.
Forrás Internet
Megerősítés: Az odaadó nő nem alárendelt nő Sokan összekeverik az odaadó nőt az alárendelt nővel.
Pedig óriási a különbség.
Az odaadó nő nem az, aki kiszolgál, aki háttérbe húzódik, aki csendben meghúzza magát. Az odaadó nő nem gyenge. Épp ellenkezőleg: mély erő van benne. Az odaadás nem szerep. Nem tanult viselkedés. Ez egy ősi, velünk született képesség, egy intuitív támogatás, ami belülről fakad. Gyerekként még tudjuk.
Aztán megfeledkezünk róla, elnyomjuk, szégyellni kezdjük.
De amikor egy nő elkezd bízni az áramlásban, amikor már nem akar kontrollálni, bizonyítani, visszatartani… Akkor megnyílik benne valami. Az odaadó nő az, aki mer jelen lenni. Mer láthatóvá válni.
Nem a kulisszák mögött él, hanem teljes fényében. Tudja, hogy ereje van. Tudja, hogy a lágyság nem gyengeség. Az odaadó nő hisz az univerzumban. Hisz a teremtésben. És legfőképpen: hisz önmagában.