Mert az Univerzum nem a jót díjazza, hanem az összehangoltságot.

Lehetsz kedves, nagylelkű, tisztaszívű, de ha az energiádat a félelem, a bűntudat vagy a kétség itatja át, azzal eltaszítod azt az életet amit megérdemelnél.

Közben pedig olyan emberek, akik önzőek, de biztosak magukban, akiknek eszükbe sem jut megkérdőjelezni az értékességüket, ők megkapnak mindent amit csak akarnak.

De nem azért mert ők jobbak lennének nálad, hanem mert a frekvenciájuk egyértelmű, célirányos és tisztán sugárzott. Tudják mit akarnak és tudják, hogy megkapják.

Az Univerzum nem emberi morálok szerint működik, hanem tükröződések által. Nem azt kapod amit erkölcsi értelemben megérdemelsz, vagy amit kemény munka árán megszerzel, hanem azt amire hited szerint érdemesnek tartod magad.

Ezért ne agyalj túl sokat azon ki miért nyer, miért a rosszak nyernek, mi igazságos, mi nem! Csak tudd mit akarsz és állítsd rá a fókuszod, a frekvenciád és küldj egyértelmű jeleket, miszerint megérdemled mindazt amire vágysz.

Tévedés tehát azt gondolni, hogy az Élet a rossz embereket jutalmazza – a hitrendszeredre válaszol, nem a jóságodra.”

forrás: Komáromi Miklós – The Page facebook oldala

Megerősítés: Egy bizonyos kor után megváltozik az élet.

Már nem vágyunk drámára, vitára, magyarázkodásra.

Elkezdődik egyfajta válogatás.

Egyre kevesebb ember vesz körül minket, gyakran inkább a csendet választjuk; néha még a távolmaradást is. Időt és energiát már csak arra szánunk, ami békében van önmagával.

A dolgokat egyre inkább olyannak látjuk, amilyenek valójában, és egyre kevésbé olyannak, amilyennek látszanak. A legjobb részünket csak azoknak adjuk, akik képesek igazán mélyre menni. Sok mindent megtanulunk elhallgatni; sok mindent megtanulunk elengedni.

Megtanuljuk különválasztani a hasznosat a haszontalantól. Mert a végén minden, ami haszontalan, egyszerűen teher. Megszabadulunk tőle: szavaktól, emberektől, tárgyaktól. És magunkhoz ölelünk mindent, ami jobbá tesz minket.

A többihez pedig elsajátítjuk a közöny művészetét.

– Monica Guerritore