A Hazugság az igazat mondja: „csodálatos nap ez a mai nap”!

Az Igazság gyanakodva néz az égre – de a nap valóban igazán gyönyörű volt.

Sok időt töltenek együtt, majd végül egy kút mellé érnek. A Hazugság ismét az igazat mondja: „a víz nagyon csodálatos, menjünk együtt fürödni!” Az Igazság, ismét gyanakodva vizsgálja a vizet, de rájön hogy valóban nagyon csodálatos.

Levetkőznek és elkezdenek fürdeni… Hirtelen a Hazugság kijön a vízből, felveszi az Igazság ruháit, és elmenekül.. A dühös Igazság utána fut, hogy megtalálja a ruháit és Hazugságot.

A Világ amikor meztelenül látja az Igazságot, megvetéssel és dühvel tekint rá…

A szegény Igazság ezután visszatér a kútba, és örökre eltűnik hogy ott rejtőzzön szégyeneben….

Azóta a Hazugság a világ körül vándorol az Igazság ruhájában – kielégítve társadalom igényeit, mert bizony a Világ nem kíván találkozni a meztelen igazsággal…

Életfestők

Megerősítés: Tragikus tény, hogy sok pár a  kapcsolata azért megy tönkre, mert megpróbálják kielégíteni a szükségleteiket.

Amikor a szükségleteink ki vannak elégítve, biztonságban érezzük magunkat. Szeretve. Megnyugodva. Egyszerű.

A probléma akkor kezdődik, amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve. Mert a szükségleteknek van egy nyelve – és az, ahogyan ezt a nyelvet beszéljük, meghatározza, mi történik ezután:

Kapcsolódás vagy konfliktus.

Intimitás vagy távolság.

Szeretet vagy neheztelés.

Sokan közülünk a lehető legdurvább módon tanultak meg „szükségletül” beszélni… Szégyenítésen és hibáztatáson keresztül.

„Olyan önző vagy, sosem gondolsz másokra, csak magadra.”

Ez a fájdalom nyelve. Az a hot, hogy ha elérjük, hogy a másik eléggé rosszul érezze magát, akkor majd varázsütésre olyanná fog változni, amilyennek szeretnénk. Sokan így beszéltek velünk gyerekként is.

És ez nem működik. A szégyen védekezést vált ki. A védekezés konfliktust szül. A konfliktus neheztelést eredményez. Aztán ott van az ennél „kifinomultabb” megközelítés… Kritikus visszajelzés.

„Felelősséget kellene vállalnod a tetteidért. Nem tudok bízni benned, ha nem azt teszed, amit ígérsz.”

Ez érettebbnek tűnik. Nem a másik jellemét támadjuk, csak világosan elmondjuk, mi az, amit meg kellene változtatni. Nyugodtan. Érthetően. Csak az igazságot mondjuk, segítve ezzel, hogy lássa, mit rontott el – és kijavíthassa. Ha erre rosszul reagál, az csak azt mutatja, mennyire éretlen… igaz?

Csakhogy a civilizált nyelvezet mögött ugyanaz a belső késztetés lapul:

„Ha megmutatom, mit csinálsz rosszul, akkor majd jól fogod csinálni (és kielégíted a szükségletemet).”

Ez pedig egy rejtett hierarchiát teremt: Én vagyok a szülő, te a gyerek. Én vagyok az, akinek igaza van, te pedig a hibás.

És az emberi lélekben van valami, ami összerándul, ha valaki, akit szeretünk, fentről lefelé beszél velünk.

Azok számára, akik nem akarják életüket nyaggatással és kritikával tölteni, elérhető egy valódi áttörés – olyasmi, amit ma már ezerszám találunk videókban, posztokban és könyvekben is. A sebezhető, őszinte szükségletkifejezés.

„Szorongok, amikor hirtelen megváltoznak a tervek. Zavaró és kizökkent. Meg tudnád mondani, mi történt, és miért változott meg?” Itt teljes mértékben vállaljuk a saját élményünket. Nincs hibáztatás, nincs kritika, nincs „rosszá tétel”. Csak az igazunk és a szükségletünk.

Ez már önmagában is hatalmas lépés. Gyökeresen átalakíthatja a kapcsolatot – a feszültségből újrakapcsolódást hozhat. De itt ér véget a legtöbb párkapcsolati tanács. Pedig van még egy szint azoknak, akik nem csak fenntartani akarják a kapcsolatot… hanem virágoztatni. A vágy nyelve.

„Imádom, amikor igazán mélyen beszélgetünk. Több ilyen beszélgetésre vágyom veled.”

Itt a figyelmünk nem arra irányul, ami hiányzik – hanem arra, amiből többet szeretnénk.

Nem azt mondjuk: „Nem segítesz eleget”

Hanem: „Azt szeretném, hogy csapatként működjünk.” Érzed a különbséget? Amikor vágyból beszélünk, valami mély dolog történik: A másik ember idegrendszere megnyugszik. Nem kell védekeznie vagy sietve megoldania a „problémát” – hanem lehetőséget kap arra, hogy örömmel adjon annak, aki már most is értékeli, amit kap tőle. Ez pedig még többet hoz létre:

Több nagylelkűséget. Több hálát. Több szeretetet. Ez az egyik titkos kulcs, ami mindent megváltoztathat:

„Többet szeretnék belőled”

szemben azzal, hogy

„Nem adsz eleget.”

~ Damien Bohler