Mars – Uránusz – Plútó hármas trigonja és a Szaturnusz- Neptunusz együttállás együtt egy mágikus Sárkányt alkotnak az égen.

Ez az energia segít felszabadítani azt az erőt, amit eddig elfojtottunk magunkban.

Plútó mindig rámutat arra, hogy annak van hatalma fölöttünk, ami a tudattalanban, az árnyékban rejtőzik. Minél inkább elutasítunk valamit önmagunkban, annál erősebben tart fogva bennünket.

Amit képesek vagyunk tudatosítani, az elveszíti felettünk a hatalmát. Többé nem sötét erőként munkál bennünk, hanem átalakul: erőforrássá válik. És így már nem lehúz, hanem felemel egy magasabb minőségbe. Uránusz a tisztítás, felszabadulás és a megújulás szikráját hozza. Ő váratlan helyzetekkel, meglepetésszerű fordulatokkal mindig arra késztet, hogy felszabadítsuk magunkat a belső kötéseink alól.

A Mars van mindennek a csúcsán, mutatja, hogy a régi harcoknak lejárt az ideje.

Most emlékezhetsz rá, milyen hatalmas erő van benned, ha nem menekülsz többé önmagad elől.

Most megérezheted, milyen tisztán cselekedni, ha nem a múlt félelmei hajtanak, hanem a jelen igazsága vezet.

A forradalom benned történik…csendesen..

Az erő, az akarat most meghajol a Szaturnusz Mester színe előtt.

Alázatra kényszerül.

Mint mikor a harcos leteszi a kardját, és megkérdezi önmagától:

„Miért is harcolok?”

„Kinek az akaratát követem?”

„Tényleg ezt akarom… vagy csak menekülök?”

Ebben az égi feszültségben egy belső kapu nyílik: ahol a cselekvés vágya találkozik a határral, a köddel, a végtelennel. S egyszerre minden bizonytalanná válik.

Mintha az ember markolna valamit, de csak pára marad az ujjai között.

Ez az időszak próba is egyben. Meg kell vizsgálnunk magunkban, hogy miért akarunk valamit, vagy mit is akarunk valójában?Megmutatja, mi az, ami csak projekció, mi az, ami illúzió, és mi az, ami valóban a lélek mélyéről fakad.

Kifeszített kötélen táncol most az akarat: egyensúlyoznia kell a szétfolyás és a belefeszülés között. Érdemes most lelassulni, hogy meghallhassunk a mélyebbről érkező sugallatokat,  nem azt, amit mások elvárnak, nem azt, amit megszoktunk, hanem azt, amit a lelkünk halkan, de kitartóan suttog. Ez egy beavatás. Az erőnek most nem előretörni, hanem megtisztulni kell.

Hogy a valódi küldetésünket szolgálhassa.

Botos Orsolya