Várakozásban tanulod meg, hogy Pál apostol miért tartja a „hosszan tűrés”-t a szeretet egyik legfontosabb tulajdonságának.
Egyéni sorsod a kollektív sors része.
Amíg ezt nem tudod, abban a tévhitben élsz, hogy „a harang csak neked szól”, holott „a harang mindenkinek szól”
A várakozás gyakran azt jelenti, hogy másokra kell várnunk. Mi már beértünk – ők még nem. S a dolog csak akkor teljesedhetik be, ha mindannyian megértünk rá.
A nagy társasjátékban, melyet Életnek nevezünk, mi csak a saját szerepünket játsszuk. Ritkán éljük át, hogy ami velünk történik, az a többiek története is.
A karmák össze vannak szőve. Ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek. És késik a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés.
Ez fontos szó: tulajdonképpen minden beteljesedés rejtett oka.
Hogy ez mikor jön el, emberi szemmel nem látható. Csakis a Gondviselő, a „Nagy Rendező” szemével, aki átlátja az egészet, akinek mindenki fontos, az összes szereplő, s mindenkiben külön-külön is látja az érlelődő folyamatokat.(….)
A várakozás legnehezebb része, amikor én már készen vagyok, de a másik lemaradásban van. S ezért az én sorsom se tud beteljesedni. Családban, főleg párkapcsolatokban gyakran éljük át ezt a helyzetet. Az egyik már készen áll, a másik lemaradásban van…
Meg kell várni, amíg a másik is „megérik”. Ez nem műveltségi kérdés. Az emberi léleknek sokkal hosszabb története van, mint ahogy sejtjük. Mindannyian az érlelődés más-más színvonalán tartunk. Erre szoktuk mondani, hogy vannak „fiatalabb” és „öregebb” lelkek. De ezt csak jelképesen értsd.
Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, lelki finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán egy bölcs derűje van, az nem az egyetemi végzettségen és a műveltségen múlik. Az sem, hogy mennyire foglya valaki a saját önzésének vagy szenvedélyének.
Ez tapasztaltság, megéltség – végső soron érettség kérdése. Azt pedig, hogy hol tart valaki az életével, csakis egy „Mindenlátó szem”-mel lehet megpillantani!”
Karmikus feladatok megoldásai hozzák el a Bőséget és a Jólétet.
Karmikus feladatok és leckék köszönnek vissza, ami azt jelenti hogy múlt terhei felszínre jönnek.
Amikor a multidimenzionális lelkünk elindul a földi megtestesülésbe, dimenziókon keresztül érkezik le, áthalad a konstellációkon, a Kuiper-öv különböző részein, majd belép a naprendszerünkbe és ott is végigmegy a stációkon: transzcendens bolygók, sorsbolygók, aszteroida öv, személyes lélekrészek és a fényadók. A csillagos égbolt azon részeinek energiáját hordozzuk, amelyeken keresztül megérkeztünk a földi életünkbe.
A Nap, a mi naprendszerünk csillaga minden év augusztus 7-8-án az Oroszlán Zodiákus 15-16 fokán járva lép be az Oroszlán csillagkép terébe és egyvonalba kerül a Nagymedve csillagaiból álló Göncölszekér egyik állócsillagával, a Dubhé-vel.
Nem mindegyik társra van egyformán szükséged… arra az egyetlenre viszont igen, akin keresztül megtanulsz másként szeretni, mint eddig.
Életünk során számos vagy számtalan- kinek melyik- partnerrel hoz össze minket a sors.
Mindegyik ad valamit, hiszen ha nem adna létre sem jöhetne eg egy találkozás. Némelyik csak picit segít hozzá a következő naphoz, de van, létezik az az egy, akin keresztűl másképp látod magadat, a világot. Minden megváltozik benned és körülötted, mert rajta keresztül olyat érzel, amivel az egész világot a kebledre ölelnéd.
Megtanulsz máshogy szeretni, másokat és önmagadat is.
Nem elveszel benne, hanem pont, hogy magadra találsz.
Vissza önmagadhoz, oda ami téged az önzetlen szeretet forrásából táplált mindig is, de így már tudsz belőle meríteni is, mert kinyíltál, magad előtt, előtte és a világ előtt is.
Kiürül belőled minden hátráltató és szárnyaid nőnek, ami által könnyen és szabadon átrepülsz a mélységeken és a magaslatokon egyaránt.
Mert megtaláltad az egyensúlyodat, a másik feledet.
És ez így gyönyörű!
Fekete Éva