Felelősségem magamon változtatni, hogy ne hagyjam, hogy bánthassanak.

Felelősségem megtanulni nemet mondani.

Felelősségem a békességemet megőrizni.

Felelősségem a bántást elutasítani és a saját lelkemre igent mondani.

Nem felelősségem, hogy te jó ember legyél.

Az a felelősségem, hogy én jó ember legyek

Lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy! S, amiért olyan lépést teszel, ami által elkerülhetetlen, hogy néhány ember sérüljön. Lesznek majd, akik meg akarnak győzni arról, hogy az a normális, ha egy életen át a helyeden maradsz, boldogtalanul.

Lesznek majd, akik szerint az a helyes út, ha feláldozod magad mindenki másért. Lesznek majd, akik sorolni kezdik, és mi lesz ezzel, azzal, meg amazzal? Lesznek majd, akik elítélnek, mert nem hisznek a boldogságban. Igen, lesznek majd, akik mindenkire gondolnak, mindenki fájdalmáért aggódnak, a Tiéden kívül. Lesznek majd, akikről kiderül, hogy a Te boldogságod sokadlagos számukra. Lesznek majd…

És lesznek majd olyanok is, akik támogatnak, mert igazán szeretnek, akik nem csak arra gondolnak, mi lesz velük, ha minden megváltozik, hanem arra is, hogy Te ezt igenis, mint minden ember, megérdemled! És ha itt nem kaptad meg, keresd meg a helyet, ahol megleled.

Ha elbizonytalanodnál, egy dolog mindig jusson eszedbe, rossz döntés nem lehet az, ami a szívedet és legfőbb akaratodat követi, amit a boldogságodért teszel. Rossz nem lehet, mert nemes a célja. Csak fájdalmas. Igen, egy darabig mindenkinek, s bár kevesen fogják fel, Neked a legjobban. De tudnod kell azt is, a Világ túlteszi majd magát rajta, és továbblép. Mert mindig ez történik. Egyszer majd visszagondolsz rá, hogy voltak napok, amikor az utcára is képtelen voltál kilépni, és hogy pontosan azok a sötét napok vezettek ki a csodás, csodás napsütésbe…”

Megerősítés: Mindennapi tudatosság

Ha most könnyebben elfáradsz, ha most jobban kimerülsz, ez normális!

Az érzékenyek, empaták most még több energiát fogadnak és tisztítanak mint eddig.

Talán észrevetted, hogy boldog boldogtalan elmondja az életét, a semmiből elmeséli a nehézségeit, megosztja a bánatát. Csak sokszor erre fel sem vagyunk készülve, csak hopp már be is áramlott; s talán hatott is, talán le is húzott. Könnyebben vesszük magunkra mások cuccait, gondjait és feladatait, de ez nem dolgunk!!! Segíts, ha tudsz, mutass irányt, példát, de légy erős, és mondj nemet; az ő cucca az övé, és Te nem is tudod megoldani, de ha meg is oldod, neki ismét visszajön, hisz ő nem oldotta meg.

Rengeteg energiát fogadunk, hatalmas kollektív trutyikon haladunk át, majd átmosva terítjük vissza a térbe; ezt vállaltuk! Magadon dolgozni, erődet visszanyerni, lelked felszabadítani, ezt vállaltad. Mindenki magáért felel! Nincs megmentő, nincs terézanyu üzemmód többé! Segítők vannak, példa van, követendő rezgés van, és szabad tér, ahol döntesz.

Ne érezd rosszul magad, ha nemet mondasz, ha pihenned kell, ha nincs kedved másokat hallgatni, ha nincs erőd másokat tartani. Vállald a felelősséget magadért…úgy adsz a legtöbbet mindenkinek!

Áldás és Fény Rátok Kedvesek! Elsa.

Lecserélni könnyű. Gyászolni? Na, az már munka lenne.

A nárcisztikus nem gyászol. Lecserél.

Nem ül le magával szemben. Nem kaparja fel a padlóról a szívét. Nem kérdez, nem vállal. Csak lép tovább.

Nem azért, mert túl van rajtad – hanem mert sosem látott igazán.

Ő csak azt nézte, mit kap. Figyelmet, csodálatot, rajongást – vagy csak egy tükröt, amiben jobbnak tűnt, mint ami.

A szerelem? Neki eszköz volt. Haszon. Kényelem. Egy projekt. Te voltál a díszlet.

És mikor vége lett? Nem omlott össze. Castingolt.

Új célpont, új sztori, új álarc.

És mindez olyan tempóban, hogy te csak állsz ott döbbenten: „Mi a f*sz történt?”

Amit te szerelemnek hívtál, azt ő stratégiának.

Amit te hitnek – ő játéknak.

Amit te igazinak – ő lehetőségnek.

És mégis… tudod mi a különbség kettőtök között?

Te tényleg éreztél.

Ő meg csak meggyőzően színlelt.

De van valami, amit nem tud lecserélni: az a mély, hiteles szeretet, amit tőled kapott.

És bár úgy tesz, mintha nem számítana – egyszer majd lecsendesedik a zaj, lehull a maszk, és akkor ott marad a saját belső ürességével.

Meg azzal az igazsággal, hogy azt, amit tőled kapott… azt nem fogja megkapni mástól.

Mert te valódit adtál.

Ő meg… csak játszott.