Van az úgy, hogy egyszer megérted.

Hogy rájössz végre, mit, miért és mivégre kellett

átélned.

 

Hogy minden átsírt éjszaka valami nagyobb egész része volt.

 

 

 

Egy állomása pusztán annak az útnak, amit be kellett járnod. Egy fejezete annak a könyvnek, aminek lapjain sorsod fonalai bontakoznak ki.

Átkozottul fáj, mikor még a sötétben tapogatódzol,

mikor még fogalmad sincs róla, miért éppen

veled tréfálkozik ilyen alantas humorral az élet.

Fáj, mikor olyan pofonokkal soroz meg, hogy azt

sem tudod, merre legyél arccal.

 

 

 

Ha tehetnéd, kiszállnál az egészből, feladnád a csatát és beismernéd a vereséged.

És mikor eljutsz erre pontra, akkor azon a szép

napon egyszeriben megkegyelmeznek neked.

Mármint az élet. Vagy a sors, vagy az Isten, vagy

nevezzük bárminek.

 

 

Fogja magát és csak úgy a semmiből megadja

azt, amire annyira vágyakoztál.

És akkor megérted, hogy végig jó volt az az út

amin addig jártál, csak egyszerűen meg kellett

érned arra, hogy megkaphasd azt, ami után annyira sóvárogtál.

Mert tényleg mindent visszakap az ember, azt is,

amit másoknak adott és azt is, amit elvett.

(Horváth Szilvia: Lélekhatár)

 

Megerősítés:

Higgyünk a Férfiakban: A férfi energia ébredése

Sokan tapasztaljuk, főleg a női körökben, hogy a nők már hosszú ideje tudatosan járják a gyógyulás, az önismeret és a felemelkedés útját. Meditálnak, traumát oldanak, női körökbe járnak, kapcsolódnak a belső világukkal, és egyre magasabb tudatossági szintekre emelkednek. Ugyanakkor sok nő csalódottan jegyzi meg:

De hol vannak a férfiak? Miért nem tartanak velünk? Miért nem nyílnak meg, nem dolgoznak magukon, nem változnak?”

Ez a kérdés jogos, de mélyebb megértést és egy új nézőpontot is igényel.

A férfi és a női energia nem csak biológiailag, hanem spirituálisan is teljesen eltérően működik.

A nők sokkal inkább ciklikus, belső érzelmi világban élő lények, akik ösztönösen hajlamosabbak az önreflexióra, az érzelmi mélységekbe való alámerülésre. A női energia spirálszerűen bontakozik ki, lassan, rétegről rétegre gyógyítva önmagát, újra és újra visszatérve ugyanahhoz a ponthoz, mindig egy kicsit mélyebben. Ezért sok nő évekig dolgozik ugyanazon a traumán, mindig új szinten értve meg azt.

A férfi energia ezzel szemben lineáris, fókuszált és célorientált. Egy férfi gyakran nem kezd bele a belső munkába, amíg nincs egy konkrét célja vagy belső válsága, ami arra ösztönzi. De amikor egyszer elindul, hihetetlen intenzitással és hatékonysággal képes haladni. Amit egy nő tíz év alatt gyógyít, egy férfi akár fél év alatt képes integrálni, nem azért, mert „jobb”, hanem mert másképp működik. A férfi energia nem a hosszú, érzelmekkel teli folyamatban bontakozik ki, hanem a belső áttörések, struktúrák és fókuszált jelenlét révén.

És itt jön a legfontosabb: nem elvárnunk kell, hanem hinnünk bennük.

A férfiak most ébredeznek. Egyre több férfi kezd el keresni, kérdezni, érezni. Lehet, hogy csendesebben, visszahúzódóbban, nem a női spirituális közösségekben, hanem más utakon, férfikörökben, a testükön keresztül, munkán, hivatáson vagy éppen párkapcsolati válságon át. És lehet, hogy nem beszélnek róla, de belül hatalmas mozgások zajlanak.

Ha nőként el tudjuk engedni a kritikát, a türelmetlenséget és a fájdalomból fakadó elvárást, és helyette bizalommal, elfogadással és hiteles női jelenléttel tudunk kapcsolódni, akkor a férfiak sokkal könnyebben nyílnak meg. A férfi nem nyomásra ébred, hanem inspirációra.

Nem akkor lép be az önismeretbe, amikor sürgetik, hanem amikor érzi, hogy biztonságos, hogy ő is elég, hogy megértheti a saját működését a maga módján.

Hinnünk kell abban, hogy a férfiak képesek felemelkedni. Hogy másképp járják az utat, de ugyanúgy hazafelé tartanak.