Mihály Arkangyal jóslata nyári hajnalokra: Univerzum ereje elhozza Bőséget az életedbe!

 

A sorsod soha nem veszett el, csak eltemették!
Sokan nem ismerik fel, de a sorsot el lehet
rabolni.

Amikor isteni fényben születsz, a karmikus
erők, a generációs átkok vagy a sötét energiák
megváltoztathatják az utadat, és
zűrzavarba, szenvedésbe vagy stagnálásba
De az igazság az, hogy az eredeti terved
még mindig létezik a magasabb dimenziókban.

 

Arra vár, hogy emlékezz rá.

 

Nem tévedtél el. A tűz által lettél beavatva. Most itt az ideje, hogy visszaszerezd azt, ami a beavatásod előtt a tiéd volt.

 

A jelei, hogy a sorsod megcserélődött.

· Úgy érzed, hogy az életed nem felel meg a lelkednek
· Belső munkád ellenére folyamatos kudarcok érnek
· Hirtelen elvesztetté válik a tisztánlátás, a cél vagy a motiváció
· Voltak álmaid, amelyekben egy másik életet láttál, ami a tiédnek tűnt
· Egy mély, kísértő tudat: „Ez Nem én vagyok.”

A tudatosság az első kapu a visszatéréshez. A lélek mindig suttogni fog, amikor készen áll arra, hogy hazatérjen.
Mi okozza a sorscserét?

 

· Spirituális manipuláció vagy boszorkányság
· Karmikus család, lelki kötelékek vagy úgynevezett barátok irigysége
· A lélek széttöredezését okozó trauma
· Szerződések vagy léleklopás az asztrális birodalomban
· Rossz spirituális vérvonalba születés (karmikus beavatkozás miatt)

De értsd meg ezt: az Isteni Törvény mindezt felülírja. Már rendelkezésedre áll a spirituális hatalom, hogy visszaszerezd, amit elloptak tőled.

Erő rituálé: Hívd vissza valódi idővonaladat
Állj mezítláb a földre. Beszélj magabiztosan és tűzzel:

„Isteni hatalmammal visszavonok minden hozzáférést a sorsomhoz csalóktól, megtévesztőktől és parazitáktól.
Parancsolom lelkem minden részének, hogy térjen vissza.

Visszatérek az isteni siker, igazság és béke idővonalára.

 

Nincs fegyver, amely ellenem készülne, és sikerrel járna.

Mostantól a nekem rendelt fényben járok.”
A gyógyulási folyamat

 

Mondj le minden hamis lelki szerződésről (mondd ki hangosan)
Törj meg minden olyan pszichés és ősi megállapodást, amely már nem szolgál téged
Hívd vissza a valódi sorsodat a nevén – írd le, képzeld el
Böjtölj, meditálj és tisztítsd meg magad, hogy eltávolíts minden beültetett identitást
Csak isteni útmutatókkal dolgozz – azokkal,
akiket a Legfelsőbb küldött, ne csalókkal
Tégy összhangban lévő lépéseket, még akkor is, ha még nem „érzed” magad készen – ez mutatja az Univerzumnak, hogy komolyan gondolod
Azrael

 

Megerősítés: Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor úgy érezzük, belépünk az Ég és Föld közötti hasadékba…abba a szinte észrevétlen résbe, ahol a látható és a láthatatlan összeér.

 

Ahol nem hiányzik semmi. Ahol nincs kérdés, nincs keresés. Csak a Lét önmagában való szépsége.

A Földön ezt az állapotot leginkább akkor tudjuk megélni, amikor szerelmesek vagyunk, vagy amikor olyan mély kapcsolódásban van részünk, ahol megáll az idő, és minden elcsendesül. Teljesség van.
Ez nem illúzió. Ez az abszolút valóság pillanata. Minden más, ami ettől eltér, már a szétszakítottság illúziója, az ego torzítása, az idő és tér szűrőjén átszűrt valóság.

 

Az idő és tér korlátai közötti résekben néha spontán megéljük a Forráshoz való megérkezés élményét.

A lélek ismeri ezt a helyet: ez az a mező, ahonnan származunk, amit keresünk, és ahova visszavágyunk.
Van, hogy valaki ebben katalizátor szerepet játszik, és visszahozza számunkra ezt az „otthon” élményt.

 

 

Van egy őshiány bennünk. Egy láthatatlan, mély szomjúság, amit ha valaki – akár csak egyetlen pillanatra is – megérint, és vele, általa átéljük ennek az űrnek a betöltődését, az elménk úgy fordíthatja le nekünk: ő az Igazi.
Azt mondjuk, hogy „érezzük”, hogy így van… hogy ez nem is kérdés.

De amit valójában érzünk, az a Teljesség állapota. Az a mély megérintődés, ahol csonkának érezzük magunkat, ahol sebet ejtett az élet rajtunk. Azt a pontot érinti meg a másik, ami gyógyulásra vár bennünk. Vagy emlékeztet arra, hogy valami, amit elfeledtünk, ott van bennünk és élni akar.

 

Ám a gyógyulás még nem történik meg ekkor. Csak egy rámutatás történik arra, ami gyógyulandó. És elkezdődik valami – de az nem azt jelenti, hogy mostantól örökre ebben a magasan rezgő, emelkedett állapotban leszünk. Hanem pont azt, hogy elő fognak jönni a sérülésünk fájdalmai és az összes ahhoz kapcsolódó kellemetlen érzés. És arra már nem biztos, hogy készen állunk. Ezért „csalódunk” a másikban, a szerelemben, a párkapcsolatban.
Hiszen azt hittük, hogy a mennybe vezet, de közben levitt a pokol mélységébe.

 

És van, hogy egy kapcsolódás nem azért jelenik meg, hogy velünk maradjon, hanem azért, hogy megérintsen valamit, amit ideje látnunk, éreznünk, felszínre hozzunk. Amire ideje emlékeznünk. És ha ezt nem értjük meg, akkor szintén csalódunk, és szenvedünk, és sóvárgunk, és nem tudjuk elengedni, mert azt hisszük, hogy az, amit bennünk megérintett nála van.

 

Hogy őt kell meg vagy visszaszereznünk, hogy újra teljesek legyünk.
Miközben a másik embernek az elsődleges feladata az életünkben MINDIG az, hogy megmutasson valamit belőlünk.

A hiányainkat, a rejtett értékeinket, a gyógyulatlanságainkat, a nem tudatosított részeinket, azokat a részeket, amelyeket elnyomtunk, de élni akarnak, azokat a feladatainkat, amelyeket nem vállaltunk fel, amíg el nem kezdett a másik ember inspirálni, azokat a témáinkat, amelyeket még nem dolgoztunk meg…stb.
Az, hogy a fizikai síkon mi lesz a kapcsolódásból…másodlagos.

A romantikus szerelem itt a Földön nem cél, hanem díszlet.
Minden ilyen típusú kapcsolódás – legyen rövid vagy hosszú, beteljesedett vagy viszonzatlan – egy belső iránytű, ami emlékeztet:
Így is lehet élni. Így is lehet szeretni. Így is lehet létezni.

És a tudat megőrzi ezt a mintázatot, hogy továbbra is ezt a rezonanciát keresse… önmagaddal, másokkal, az Élettel.
De fontos:
Ne a személyhez akarj visszatérni.

 

Hanem ahhoz az állapothoz, amit a kapcsolat megnyitott benned.

Ő csak egy kulcs volt.
De a kapu benned nyílt meg.
Mit tehetsz?

Tiszteld azt, amit megélsz…amit megéltél. Ez szentség, nem illúzió. Nem kell „túltenned magad” rajta.
De tudd azt is: nem a másik volt a forrás, ő a katalizátor. A forrás benned van.
Ne a formai részéhez ragaszkodj… ne a történethez, a helyszínhez, a szereplőhöz…
hanem keresd magadban azt az állapotot, amit benned létrehozott.

Azt az erőt, azt a szépséget, azt a nyitottságot, amit ő hozott elő, de mindvégig benned szunnyadt.
Mert ezek a kapcsolódások nem mások, mint: a Lét mélységével való találkozások…
egy másik ember tükrén keresztül.
Botos Orsolya