Most lehetőséged lesz másik útra rálépni, és új rendet és változást teremteni magadban, és ezáltal másokban is.

A másodika mindig érzelmeket, és lelki dolgokat jelent, párkapcsolat tartozik hozzá!

Egy friss, új energiát hoz el a hétvége, ami minden új kezdetet magában foglal.

 

Hello Augusztus

Augusztus, más néven Kisasszony hava, vagy Nyárutó hó, vagy Új Kenyér Hava, vagy Szűz hava:

Augusztus a Julián- és a Gergely-naptár 8. hónapja. Szűz havának, Nagyboldogasszony hónapjának is nevezik augusztust: az előbbit a hónap zodiákusjegyéről, utóbbit az augusztus 15-i Mária napról, Szűz Mária tiszteletére.

 

 

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

 

Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („avi-ger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. A név maga mégis az „augusztus” hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

Népi megfigyelések:
Ha forró az augusztus első héten, sokáig lesz hó a télen
Az idő Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az ősz

Népi mondóka:
Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja, ha szép,
sok a gyümölcs, és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
Jó mustot ád a hordóban.

Jeles napok augusztusban:
Lőrinc napja (augusztus 10.)
Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.)
Boldogasszony másnapja (augusztus 16.)
Bertalan napja (augusztus 24.)

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
„Közönségesen jó időre mutat, ha a juhok még estén is vígan ugrándoznak a mezőn, ha huzamosabb eső után a baglyok éjjel igen huhognak. Ha a szél a napjárást követvén változik. Ha a harmat reggel sokáig a faleveleken marad.”

Tudod-e?
Minden évben augusztus 9 és 14. között szokott áthaladni a Föld a Perszeusz csillagkép hatalmas meteorraján. Látványos „tűzijáték” szemtanúi lehetünk látcső nélkül is, hiszen ilyenkor a legnagyobb a csillaghullás.

Az időszámításunk előtti 55. évben augusztus végén olyan heves viharok voltak, hogy Julius Caesar flottája nem tudott kikötni Anglia partjainál.

1346-ban a franciák vesztettek csatát a crécy-i ütközetben egy hirtelen támadt vihar miatt: úgy átázott a harcosok nyilainak a húrja, hogy a fegyverek használhatatlanná váltak.

79-ben a Vezúv kitörése előtt nagy augusztusi aszály sújtotta Itáliát. 994-ben pedig olyan meleg volt az augusztus Európában, hogy a folyók csaknem teljesen kiszáradtak, 999-ben és 1000-ben még a források is elapadtak.

Egy megfigyelés szerint az augusztus 16–17%-ban zivataros napokból áll. Dr, Xántus János, aki ezt a megfigyelést végezte Kolozsvárott, 1956 augusztusában egy esti zivatar alkalmával percenként 30 villámot, illetve villanást számlált meg.

 

 

Megerősítő áldás: Vannak olyan belső ösvények, amelyekre nem szeretünk rálépni, mert lefelé vezetnek, a mélybe, ahol nincsenek biztos kapaszkodók, csak a csontig hatoló rejtett valóság…az elfojtott igazságok.

 

Viszont, ha nem megyünk le az alvilágba, nem tudjuk a valódi fényt megtalálni.

Ha letagadjuk a saját sötét érzéseinket, nem tudunk gyógyulni.
Ha nem nézünk szembe a bennünk lévő alacsony késztetésekkel, nem fogjuk tudni a magas minőséget sem megvalósítani.
A sötétség nem az ellenségünk.

A sötétség az igazság árnyéka.

 

Ott lapul benne minden, amit még nem tudtunk szeretni magunkban.
És amíg ezt nem tesszük meg, addig csak játsszuk a „fényeset”. Megtanuljuk, hogy milyen az, amikor valaki magas tudatosságú tiszta, meghaladott, és azt próbáljuk eljátszani…és bezárjuk magunkat egy fényes börtönbe, ahol megreked a fejlődés.

 

 

 

Nem lehet a csúcsra mászni anélkül, hogy megjárnánk a mélyet.

 

Nem lehet a valódi fényt megtalálni úgy, hogy közben letagadjuk az árnyékot.
Ezért kell néha alászállni. Szembenézni a saját félelmeinkkel, fájdalmainkkal, a gyűlöletünkkel, irigységünkkel, vágyainkkal, kicsinyességünkkel. Az ösztönös késztetéseinkkel, melyek akkor is vannak, ha nem akarjuk, hogy legyenek. És, amelyeket másokban megvetünk, elítélünk, büntetünk.
Ahelyett, hogy ránéznék végre őszintén önmagunkban, és megkérdeznénk, hogy mitől félnek, mit védenek, milyen sebeink mögül szólalnak meg.

 

A sötétség, ha belemerészkedünk tudatosan, nem lehúz, hanem épp ellenkezőleg: megtisztít.
És ahogy átküzdjük magunkat a saját alvilágunkon, valami elkezd emelkedni bennünk.
Pont az, amit nem akarunk látni, hallani, érezni magunkban…az a kulcs… Ahhoz, hogy szabadok legyünk…. Ahhoz, hogy önmagunk legyünk… Ahhoz, hogy igazán éljünk.

 

Botos Orsolya
Fordítsuk meg a sorsunkat Lélek Reform

Megerősítő Mantra: Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!

 

F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?…

 

M:Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy “anya”?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg… ilyesmi.
M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F:Na, de mi lett a szerelmével?
M:Megölted!

 

F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F:Na, de hol hibáztam, Mester? M:Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!
Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!

 

F:De mit tegyek most Mester?
M:Figyelj, s tanulj tőle! F:ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől? M:Ezt fiam.Gyengédséget!Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől! F:De hogyan tehetném ezt Mester? M:Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid! F:Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!

 

M:Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!

 

S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved! F:Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz!Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

 

S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az!Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?