Misztikus Tündérek üzenetei: Erőteljes tisztulás.
Elképesztően erős a mostani Nap – Plútó szembenállás, mely az Uránusszal és a Szaturnusz – Neptunusz együttállással is kapcsolódik.
Ahányan vagyunk, annyiféleképp élhetjük meg ezt is, de majdnem biztos, hogy mindenkinél megjelent egyfajta tisztulás, egyik oldalon lezárás-befejezés, másik oldalon pedig egy új kezdet formájában.
Titkok pedig nincsenek!
Most minden felszínre tör, megmutatja magát, akkor is, ha esetleg olyan részeinkkel, működéseinkkel is szembesít, melyeket magunk elől is elrejtenénk, vagy amik kellemetlenek, nem épp rózsaillatúak, vagy akár azt is mutathatják, hogy az önszeretettel még mindig hadilábon állunk.
Szükségünk lehet nagy adag ÖNSZERETETRE és ÖNURALOMRA, hogy akár nagy döntéseket hozva sorsot fordítsunk és szintet lépjünk azokon a életterületeken, ahol a Nap – Plútó szembenállás épp dolgozik a személyes képletünkben (Oroszlán – Vízöntő jegyének 2-3. foka a zodiákuson). Az is lehet, hogy a külső körülmények kényszerítenek a radikális változásra-változtatásra, amit lehet, nehezebben élünk meg, de később áldásként tekinthetünk vissza rájuk.
Most nem apróságok, hanem fontos – lényeges – hosszútávú dolgok változnak bennünk és ezáltal a külvilágunkban is, ami természetes, hogy egy életszakasz lezárásával – befejezésével is jár.
Közben Vénusz épp emelkedik fel a Tejútra, így kapcsolatainkban is egyfajta szintlépés kezdődik, ami azzal is járhat, hogy ki szeretnénk emelkedni a hétköznapi szerepek – játszmák – alantas működések – érdekek – felszínes, energiarabló kapcsolódások – nem termékeny vágyak stb. fogságából. Vénusz július 31-én reggel éri el a Fény maximumot, majd megvalósító – tanító módon kapcsolódik a Szaturnusz – Neptunusz együttálláshoz. Már csak azok a vágyak – kapcsolódások – teremtések tudnak megmaradni, melyek valóban a Fényt képviselik, minden egyébnek lejár az ideje, érdemes eszerint leltározni.
Forrás SzB.
Megerősítés: Nincsenek véletlen találkozások. Minden véletlennek hitt találkozás előtt tudatalattink már megbeszélte egymással a találkozót, csak azt nem kötötte „tudatos orrunkra”.
Biztos érezted már egy-egy ilyen találkozás után, hogy véletlenek sorozata által kerültél oda, ahol éppen ő is volt. Éppen elérted a buszt, nem jobbra fordultál, hanem balra, csokira vágytál, de nem volt a kedvenced a boltban, így át kellett menned a másikba, stb… Közben a másik ugyanilyen „véletlenek” sorozata által jut el ugyanoda, ahova te.
Ezek azok a dolgok, amiket tudatod véletlennek hisz, ugyanakkor ezek mind tudatalattink tökéletes tervének részei, ami által pont oda vezet, ahol akkor éppen lenned kell.
Egyetlen találkozás sem véletlen: minden szereplő okkal érkezik az életedbe, és marad ott mindaddig, míg szerepe van, vagy közös feladatotok van. Lehet, hogy az egyik kapcsolat, csak elindít egy úton, egy másik felhívja a figyelmedet egy tanulmányra, egy harmadik nyomán épp megúszol egy balesetet, a negyediktől megtanulsz egy nagy igazságot, ami miatt másnaptól másképp tekintesz az emberekre.
A kapcsolatok – többnyire – megszületnek, tanítanak – a láng idején és a lila köd oszlásakor is – és végül valamilyen végpontra jutnak.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben …
Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.
Márai Sándor