Tó Hölgye – Új kezdetek. Valami készül

A legenda szerint a Tó Hölgye, más néven Nimue vagy Viviane, egy hatalmas varázsló(nő) vagy papnő volt, aki az Avalon-szigeti tó alatt lévő varázskastélyban élt.

 

Mély kapcsolata volt a vízzel és a mágiával, ezért sikeres gyógyítóként tartották számon.

 

Egyesek úgy vélik, hogy a Tó Hölgye inkább egy hivatás és nem egy konkrét személy, ezért sok avaloni és kelta papnő vehette fel ezt a pozíciót. Mások szerint a Tó Hölgye valójában maga is egy kelta vízistennő. Arthur és a Kerekasztal Lovagja történetének kulcsfigurájaként a Tó Hölgye szorosan kapcsolódik nem csak magához a királyhoz, de még a nagy mágushoz Merlinhez, Lancelot lovagjához is (akit az apja halála után a Hölgy nevelt fel). Miután Arthur végzetesen megsebesült a végső csatájában, a Tó Hölgye segített őt elvinni a gyógyító Avalon-szigetre, ahol állítólag még ma is ott van, készen visszatérni, amikor Nagy-Britanniának ismét szüksége lesz rá.

 

Akár egy konkrét személy volt a Tó Hölgye, akár többen viselhették az elnevezést, az bitzos, hogy amikor ez az Istennő felbukkan az utadon, valami hatalmas dolog van kibontakozóban. Ennek a kártyának a jelenléte ezt az egy üzenetet hordozza, ezért most készülj a változásra és az új kezdetekre.

Aktiváló megerősítés: „Készen állok az új kezdetekre.”

Rebecca Campbell: A Víz Gyógyító Ereje
Forrás
Krisztina – Tara

 

Megerősítés: Légy tudatos abban, kit engedsz be a szívedbe és az életedbe.

 

 

A kapcsolatok olyan emberekkel, akikből hiányzik az érzelmi intelligencia,
könnyen azt az érzést kelthetik benned, hogy nem értenek meg, láthatatlan vagy, és senki sem hall meg igazán.
Ha valaki nem képes túllátni a saját nézőpontján, minden beszélgetés harctérré válik – személyeskednek, elutasítják az érzéseidet, és te végül csak sóvárogsz egy kapcsolódás után, ami soha nem érkezik meg.
Légy óvatos azokkal, akik nem tudják szabályozni az érzelmeiket.

Haragjuk, hangulatváltozásaik, kiszámíthatatlan reakcióik arra kényszerítenek, hogy állandóan „tojáshéjakon járj”, mindig készenlétben a következő viharra.
A te békéd az ő káoszuk kiszolgáltatottjává válik, és boldogságod az ő ingadozó hangulatuktól függ majd.
Óvakodj azoktól, akikből hiányzik az önismeret.

 

 

Aki nem érti, hogyan hatnak másokra a tettei, az figyelmetlenül, gondatlansággal sodor végig az életén – és előbb-utóbb azon kapod magad, hogy megsebeztél, és azon tűnődsz, egyáltalán számítottál-e neki valaha.
Vigyázz azokkal, akikből hiányzik az empátia.

 

Aki nem képes belegondolni a helyzetedbe, vagy törődni az érzéseiddel, az észre sem veszi a fájdalmadat, nem reagál a szükségleteidre.
Te olyan szeretetet érdemelsz, amely nemcsak meghallgat, hanem figyel és törődik is.
Ha ezt még soha senki nem mondta el neked, hadd legyek most én az első:
Olyan kapcsolatokat érdemelsz, melyek érzelmi intelligenciára, önismeretre, empátiára és érzelmi érettségre épülnek.
Olyan emberekkel vedd körül magad, akik hajlandók fejlődni, reflektálni, mélyen és tudatosan szeretni.
Máskülönben könnyen mások éretlensége emészt fel – és te fizeted meg az árát annak, hogy ők nem hajlandók változni.
Válaszd azokat, akik a növekedést választják.

 

Válaszd azokat, akik a megértést választják.
Válaszd azokat, akik téged választanak – nemcsak akkor, amikor könnyű, hanem főleg akkor, amikor nehéz.
A szíved olyan szeretetet érdemel, amely biztonságos, tápláló és érzelmileg érett.
Soha ne érd be kevesebbel.
Malik

Emlékszel a pillangó-effektusra?

 

 

 

Egy pillangó meglebbenti a szárnyát Brazíliában, és tornádó lesz Texasban.
A léleknek is van pillangó-effektusa.

Gyermekkorunkban történik valami. Esemény, vagy események sorozata. Nem is kell, hogy bántsanak minket. Elég, ha egyszerűen belénk vésődik a hiedelem: nem vagyunk érdekesek, fontosak, szerethetők. Így hát hasznosnak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk az éltető figyelmet és szeretetet. Belénk épül egy hiány, ami kielégülés után sóvárog.

Felnőttkorunkban jön valami kiszámíthatatlan impulzus. Egy érintés, ami valami megmagyarázhatatlan módon kellemetlen és taszító. Vagy éppen ellenkezőleg: mintha rezonálna egy belső szükségletünkre, amit már régen nem elégítettünk ki.

Nem értjük, miért, de dühösek vagyunk. Vagy éppen csillapíthatatlan elemi vágyak ragadnak magukkal. Emberekre ördögi képet vetítünk rá, vagy éppen angyalként csodáljuk őket. Esetleg abszurd értéket tulajdonítunk olyan dolgoknak, amik valójában nem adhatnak tartós örömet.

Sosem volt múltak iránt sóvárgunk. Soha nem lesz jövő után áhítozunk. Tétovázunk, halogatunk, hallgatunk. Maszkot erőltetünk magunkra, de odabent üvöltünk a fájdalomtól, a félreértettségtől, a kétségbeesett, viszonzatlan szeretettől.

Úgy érezzük, papírsárkányként hánykolódunk a kontrollálhatatlan érzelmek, szenvedélyek tornádójában anélkül, hogy összekötnénk ezt azzal, amikor a pillangó meglebbentette a szárnyát a távoli gyermekkorban.

Mechanisztikusan nehéz is összekötni – az emberi lélek éppúgy nemlineáris rendszer, mint az időjárás. Legfeljebb azokat a történeteket fejthetjük vissza, amelyeket arról mesélünk magunknak, hogy kik vagyunk, mennyit érünk, mire vagyunk érdemesek és mire nem.

A pillangó-effektus működik az önismereti, gyógyító folyamatoknál is. Gyakran történik velünk valami olyan, ami katalizátorként hat: segít, hogy új történetet mesélhessünk magunkról magunknak. És a fejlődés nem lineáris: az áttörés gyakran váratlanul történik. Egy szó, egy ölelés, egy pillantás is erőforrássá válhat, amiből később egy nem várt helyzetben erőt meríthetünk.

A papírsárkány szörfözni kezd a tornádóban. Nem feszül ellene a szélnek: hiszen az botorság lenne. Próbálja vitorlájába fogni azt. Meglovagolja a hullámokat.

Ahogy Jung mondta: nem az vagyok, ami megtörtént velem. Hanem amit választottam, hogy azzá váljak.

@lelkes rajongók Fordítsuk meg a sorsunkat Lélek Reform