Napi kártya.

A fény üzenete: tradíció, bölcsesség, spirituális vezetés, megvilágosodás, ráébredés, a Szellem szolgálata, szakképesítés megszerzése, újszerű gondolkodásmód.

 

Az árnyék üzenete: elavult gondolkodásmód, dogmatizmus, lázadás a társadalmi normák ellen, hatalommal való visszaélés, fejlődés képtelenség, nárcisztikus vezérszerep, spirituális kapcsolat igénye.

 

Az isteni igazság keresése közben a hit olyan keretei jönnek létre, amelyek segítségével tudatosságunk tágítható, hitünk pedig szilárdan beépíthető ebbe a valóságba. Legfőbb ideje megszabadulni azoktól a megrögzött szokásoktól, a cselekvésnek és a létezésnek azoknak a megmerevedett formáitól, amelyek már csak gátolnak bennünket, kizárólag így léphet ugyanis helyükbe a jobbik énünk.

 

A Főpap a kapu az Isteni Forrás és a fénykereső között, életünknek tehát nyitottnak kell lennie az új gondolkodásmódra, perspektívákra és tanításokra. Nemcsak a körülöttünk lévő világ, hanem saját belső iránytűnk megértésére is törekednünk kell. Jóllehet a látnokok és misztikusok tanításaiban sok a bölcsesség, mindenekelőtt mégis a saját szívünkre kell hallgatnunk, mert az ember számára ez az igazi útmutató. Az égi igazságot, a mennyek bölcsességét belülről kell megtalálnunk.

 

Saját szellemi vezetőm én magam vagyok. Az iránymutatás, amelyre szükségem van, saját hitemben és egyéni mivoltomban gyökerezik.

Megerősítés: Nagy erők mozdulnak meg a mai Újholdban, a karmikus rendezőség és a megtisztulás jegyében. Lényegében egy nem mindennapi lehetőség nyílik meg az átalakulásra, hogy gyógyítsuk a sebet, hogy kisimítsuk a felgyűrődött ráncokat, hogy akár egy radikális huszárvágással rendbe tegyük azt, ami valamilyen szempontból kibillentett.
A Nap és a Hold együttállása ma a rend házában történik, éppen szemben a Vízöntő Plútóval, amely a befele figyelés, titkok, rejtett misztikumok házában tartózkodik akkor éppen.

 

Rögtön láthatjuk is, hogy itt alapjaiban van szükség jelentős belső munkára, hiszen az Újhold pillanatában az aszcendens tengelye is a Vízöntőben lesz található, azaz a saját titkainkkal való foglalkozás, az arra való rálátás és rendezés lesz aktuális.

 

Minden Holdfázis rendkívüli érzékenységet hordoz magában, de így, az érzelmi határokat szándékosan feszegető Plútóval kapcsolódva ugyancsak kiemelt ez az időszak. Ha jön egy érzelem, akkor nem hárítok, nem bujkálok, hanem hagyom, hogy átégjen rajtam, hagyom, hogy kiégesse a sebeket, hogy leégesse rólam azokat az önkorlátozó rétegeket, melyeknek eddig hagytam, hogy az utamról letereljen.

 

Az Újhold önmagában nem megújulás. Egyetlen Újhold sem az. Pusztán lehetőséget biztosít a számunkra, hogy új kapukat nyissunk meg, hogy minden egyes Újholdhoz tartozó ciklusban, (a Telihold is játszik) a saját értékrendünkhöz híven újulhassunk meg. Ebben jelentős szerepet vállalt a Nap, amely ekkor külön megvilágítja, és ezzel nyilvánvalóvá is teszi azt, hogy valójában mit is akar a lélek. A Plútó felől folyamatosan fújdogál a változás szele, de most bele is áll!!! Beleáll, és rámutat arra a minőségre, ami karmikus feladat szintjén lassan már elodázhatatlan, ami lélek szintjén annyira fontos, hogy már nem csak érzem, hanem tudom, ami annyira…de annyira…de annyira…!
Nem.

Az Újhold nem hozza el magától értetődő módon az új utakat. Nekünk kell bele állni. A Plútó most feldobja a kérdést, hogy vajon fáj-e már annyira a lélek, hogy végre kivakard magad a kényelmes megszokásból?

Ha nem, hát akkor maradj csak barátom, de tudd, hogy ez az érzés nem szűnik meg, helyette az idővel egyre sürgetőbb és sürgetőbb lesz. Itt viszont most nyílik egy kapu, melyen keresztül jönnek jelek, égi terelgetések, hogy támogassák, ha készen állsz a változásra.
A radikálisra! Mert itt csak az játszik, és nem a himi-humi, fél lábbal a régiben, bottal piszkálgatva az újat.
Vagy mész, vagy maradsz.
Te döntöd el.

Ha már kapuk: igen is számíthatunk arra, hogy ez az Újhold beleállít a Plútói tűzbe, a felkavaró érzésekbe. Azokba, melyek elől az ember hajlamos menekülni, mert nem képes uralni, szembe nézni vele, mert zsigerileg jön, és kegyetlen.
Ám amivel szembe tudok nézni, annak már nincs hatalma fölöttem, és így, a tizenkettes házas Plútóval egy remek alkalmunk nyílik az összegzésre.

Vagyis ideje számot vetni afelett, hogy melyik az a szinte önműködő, önjáró érzés, megszokás, ami maga alá temet, ami ellehetetlenít, ami folyton csak lehúz a mélybe, egyre mélyebbre, aminek újra-és újra engedek, ami megakadályoz abban, hogy úgy éljem az életem, ahogy azt lelkem mélyéből szeretném.

A Plútó Vízöntőbe lépésével a szárnyaink felfedezésének időszaka jött el. Tehát érik ez már jó ideje, és a mostani Újhold valójában sokkal inkább plútói munka mint bármi egyéb.
Most nem kint kell produkálni, hanem bent. Nagyon mélyen, és még mélyebben bent. Ez a valódi, velős önmunka ideje, ahol a megszült eredményt viszont már nem belül görgetjük tovább, hanem azon nyomban kint, a külvilágban valósítjuk meg.
Amit kell, kíméletlenül elengedem, közben karmát rendezek.
Pintér Erzsébet