Sokan úgy gondolják, hogy az alázat a gyengeség jele. Hogy az alázatos ember behúzza a nyakát, nem szól vissza, és hagyja, hogy mások átlépjenek rajta.

Pedig az igazi alázat valójában a belső tartás egyik legszebb formája.

Egy mély, csendes erő, ami nem harsány, de szilárd. Nem hajbókol, nem hódol be – hanem ismer. Tudja, hol tart, mit ért már meg, és mit nem. És éppen ezért: nyitott marad.
Az alázat csendes erő. Nem azt jelenti, hogy meghunyászkodom. Nem azt, hogy kisebb vagyok másoknál. Hanem azt, hogy tudom: nem vagyok kész… de úton vagyok.

Az alázat nem gyengeség, hanem annak a bátorsága, hogy szembe merek nézni önmagammal. Hogy nem kell jobbnak látszanom – csak jelen lennem, tanulni, fejlődni.

Sokszor nem az tart vissza, hogy nem vagyunk elég jók – hanem hogy nem merünk elég őszinték lenni magunkhoz.

Ma próbáld ki:
Ne akarj többnek látszani. Csak legyél az, aki épp most vagy.
Mert az is éppen elég – ott, ahol tartasz.

Az élet szép! Mondtam már? Hegedűs Erika

Megerősítés: Nekem valahogy úgy tűnik, hogy a spirituális tudatosságra törekvő embereknél, még mindig nagyobb a hajlandóság a szellemi fejlődés keresésére, mint a lelki munkára.

 

Hogy erre van hajlandóság, az nagyon jó, elképesztően nagy dolog.
De sok esetben még mindig könnyebb mantrákat ismételni, meditálni, mint szembenézni a saját elfojtott fájdalmakkal. Könnyebb előadásokat hallgatni, olvasni, mint belemenni lelkünk mélyebb dimenzióiba.

 

 

 

Számottevő azok száma, akik hozzáférnek a más galaxisokból érkező tudáshoz, akik mindent tudnak már az univerzum működéséről, és elenyésző azoké, akiknek sugárzik a tekintetéből a lelki érettség, az érzelmi bölcsesség.

Nagyon sok esetben felnőtt testbe zárt kisfiúk, kislányok varázsolnak, meditálnak, szellemi gyakorlatokat végeznek, meg szeretnének világosodni…azt mondogatják, hogy minden illúzió.

Olyan gyerekek, akiket nem öleltek át, amikor kellett volna…akiket nem láttak meg, nem értettek meg, amikor csak ez számított volna… Akiket nem hagytak kibontakozni, és nem engedték, hogy azok legyenek, akinek valóban születtek. Akiknek túl korán kellett felnőniük. Akiknek a fájdalmát senki nem tartotta meg..

Akik meg akarták menteni a szüleinket. Akik egyedül tanultak meg túlélni. És most, évekkel, évtizedekkel később, felnőtt testtel, de gyermeki sebzettséggel a lelkükben, a „megvilágosodást” keresik. Végülis nem csoda…hiszen a fény, a tisztaság, az egység ígérete végre enyhülést hozhat.

Csakhogy… sokszor a spirituális utak is a menekülés terepei lesznek.

Menekülés a traumából… Menekülés az érzelmekből, amelyek túl fájdalmasak. Menekülés az emberi valóságból, amely túl sebezhető…túl nagy fenyegést jelent… És legfőképp: menekülés az éretlen, sebzett belső gyermek elől.

A „minden illúzió” kijelentés, ha a kisgyerek mondja bennünk, aki nem bírja tovább érezni a valóságot…nem bölcsesség, hanem önvédelem. A fájdalom tagadása…a test megvetése…az árnyék kivetítése.

Pedig lehet az is, hogy a keresés tüze, ami ég bennünk… nem akkor nyugszik meg amikor megtaláljuk a bölcsek kövét, amikor megtanultuk tökéletesen elvégezni a gyakorlatot, amikor megtaláltuk a legmagasabb szinten álló gurut, amikor képesek vagyunk órákat meditálni.

Hanem akkor, amikor leülünk a bennünk síró kisfiú mellé. Amikor átöleljük azt a kislányt, aki még mindig retteg, hogy nem elég jó. Amikor végre nem „feljebb” akarunk jutni, hanem mélyebbre menni… a testbe, a sebekbe, az érzésekbe, az emlékezetbe.

Amikor végre rájövök: nem a fény elérésére van szükségem, hanem arra, hogy valaki végre lásson engem. Hogy valaki egyszer azt mondja:
„Itt vagyok veled. Nem kell tovább menekülnöd.”
És ha ez a valaki én magam vagyok…
Akkor kezdődik az igazi átalakulás.

Botos Orsolya

Megerősítés: A párkereső emberek sokszor fogalmazzák meg a kétségeiket, hogy a leendő partner alkalmas-e egy teljes értékű párkapcsolatra?

Tévedés azt hinni, hogy a boldog kapcsolathoz van konkrét recept. Bár most úgy írom le nektek, mintha receptet írnék egy jó babgulyás elkészítéséhez, de az összetevők összeöntésén túl még valami láthatatlan fontos dologra is szükség van. Tudjuk hogy kell, hagyma, hús, füstölt hús, bab és fűszerek, na meg víz.
De sajnos attól még nem lesz babgulyásunk, ha minden összetevőnk megvan. Tehát ezeken kívül kell még egy bogrács, tűz és fakanál, egy szakács, aki érti a dolgát és beleteszi a lelkét a főzésbe, na és finom érzék a jó fűszerezéshez. Figyelem és lelkesedés, ami megadja azt a pluszt, amitől igazán finommá válik a babgulyás.

A boldog kapcsolathoz nem elég csupán a szerelem, és az együttérzés, de a szex sem és a szeretet sem elegendő önmagában – mondja Pál Feri atya.

Nézzük, miknek kell ahhoz teljesülnie, hogy esélyünk legyen egy boldog párkapcsolatot létrehozni!

Először is két felnőtt ember kell hozzá.
Az érettség azt jelenti, hogy képes legyenek mindketten önazonos viselkedésre, az ehhez kapcsolódó önbecsülés megélésére, valamint pozitív reális önértékelés kialakítására. Fontos, hogy az életkornak megfelelően képes legyen mindkét fél a fejlődésre is, legyen igényük egy folyamatos belső munkára, ami előre viszi őket az életben.

Ezenkívül egy jókora adag felelősségvállalás és megbízhatóság is szükséges, és illúziók helyett reális elvárások önmaguk felé, amiket minkét ember saját maga be is teljesít, és reális elvárások a társával kapcsolatban, amiket a halandó ember (nem Isteni!) társa is képes megadni neki.
Fontos adalék, hogy képesek legyünk az önreflexióra, mert ha ez nincs meg, akkor a társ belepusztul az énközpontúságba, netán a bántalmazó kapcsolatban megélt érzelmi, fizikai, vagy verbális bántalmazásba. Ehhez arra van szükség, hogy tudjuk magunkat és magatartásunkat reálisan észlelni.

Fontos, hogy képesek legyünk érzelmeket megélni és közvetíteni, hogy a lelki egészségünk megmaradjon, és egyben a társamé is, mert érte is felelős vagyok. Hiszen ha az érzelmeket nem tudom megadni neki, akkor egy apatikus lénnyé válok, aki mellett tönkremennek az emberek.

Fontos, hogy legyünk képesek leválni a szüleinkről nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is, hogy létrehozhassuk a saját családunkat, ami azt jelenti, hogy nem anyuka fogja megmondani, hogy hová menjünk nyaralni, hanem a társunkkal létrehozunk valami személyest és közöset, ami csak ránk jellemző. Ebben az egyenrangú partnerkapcsolatban van szexuális szenvedély is, hiszen éretlen gyerekek nem szeretkeznek.
Ha mindezek megvannak, akkor elmondhatjuk, hogy érettek vagyunk arra, hogy családot is tudjunk alapítani.

Legyen humorunk és tudjuk ezt arra is használni néha legalább, hogy oldjuk vele a kapcsolatban kialakult feszültséget.
Képesek legyünk a nehéz helyzetekben is megtalálni egy csipetnyi jót, mert az segít túlélni, és segít megküzdeni a problémákkal.
Tudjuk pozitív visszajelzést adni, és ne csak akkor szólaljunk meg, amikor valamit kifogásolunk. Ez egy degradáló hadművelet, ami miatt otthonossá válik a párkapcsolatokban.a rosszkedv.

Ezek csak ez egyéni érettséghez tartozó képességek, ezentúl még mindkét embernek el kell tudnia elköteleződni is. Hiszen úgy nem lehet babgulyást főzni, hogy nem teszem bele a húst, csak egy picit vágok bele, mert hátha kedvem támad majd inkább egy rántott húshoz.
Csakis teljes mellszélességgel lehet egy kapcsolatot jól felépíteni, amiben van elköteleződés, közös hitvallás, tudjuk támogatni egymást, és van szenvedély.

Meg sok-sok összebújós este, amikor egymást ölelve duruzsolunk.
Bibók Bea

Mai nap mottója – Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni.
De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!

 

Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek.
Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd.

— Vida Ágnes