Szükséged van a belső megnyugvásra ahhoz, hogy a külvilágodban megjelenjenek a csodálatos változások.

 

Ha sikerül harmóniába kerülni a lelkeddel, akkor a változás hamar meg fog jelenni, hiszen az Univerzum mindig azonnal válaszol a benned végbemenő átalakulásra.

 

Ha kissé lassabbnak éled meg a folyamatot, az azért van. mert még a felszín alatt rendeződnek az események.

 

Amikor megtanulod, hogy nem mindenki érdemli meg a jóságod, de te attól még nem süllyedsz le az ő szintjükre:
Nem sajnálom, hogy olyan embereknek is adtam időt, figyelmet, szeretetet, akik utólag kiderültek, hogy valójában egy Netflix-dráma főgonoszai lehetnének. Ez nem gyengeség volt. Ez Erő.

Látom, hogy hazudnak – profi módon, tükörbe nézve, néha még könnycseppel is. Hagytam. Néha a legjobb tanár az, ha az ember hagyja, hogy mások saját magukat égessék porig. Ez már Tanítás.

Nem magyarázom meg, miért voltam jó hozzájuk, amikor ők bántottak. Nem győzködöm őket, hogy emberek. Aki nem érti, úgysem érti. Ez a Tartás.

Átlátok a kis játszmáikon, a hirtelen „áldozat vagyok” szerepeiken. Mosolygok, integetek, hadd higgyék, hogy hülyét csináltak belőlem. A valóság az, hogy ők játsszák saját magukat. Ez Intelligencia.
Hallgatom a kifogásaikat, a „túl sok minden történt velem, azért vagyok bunkó” narratívát. Köszi, de a trauma nem jogosít fel embertelenségre. Átlátok a fájdalmon túl a valóságba. Ez Hit.

És amikor zuhannak – nem örülök neki. Csak látom. És tudom: nem az én dolgom mindenkiért leugrani a szakadékba. Kinyújtottam a kezem. Nem fogták meg. Most már csak figyelek. Ez Bátorság.
Nem sajnálom, hogy adtam annak is, aki elárult. Inkább ő szégyellje magát. Én a saját becsületemmel alszom este. Ez Nemesség.

És a legfontosabb: igaznak maradni ebben a szűrt és hazugsággal tuningolt világban, végignézni, ahogy mindenki eljátszik valamit, miközben azt hiszi, senki sem látja át őket… hát ez már Tisztaság.
Szóval nem, nem lettem keserű. Csak rájöttem, hogy a méz nem jár minden méhecskének.
Én adtam. Ők eljátszották. Én maradok. Ők meg majd elmesélik, miért nem hibásak.

Forrás Internet

 

Megerősítés: Pár hónappal ezelőtt az emberiségnek döntenie kellett. Ott akkor sokan úgy döntöttek, hogy a régi világhoz fűződő hűségüket nem bontják fel. Bennük életre keltek a legmélyebben kódolt szorongások. Mindenkinek az, ami számára a legmeghatározóbb alap félelem.

 

Voltak, akik bátrak voltak, és másképp döntöttek. Ők az Új Világot választották, még akkor is, ha az teljesen ismeretlen. Nem volt bennük félelem, szívüket nem bénították szorongató érzések. Napról- napra könnyedebbé vált az életük. A múlt sötét árnyai elengedték őket. Külön Térbe kerültek.

Aztán pár hete újabb változások történtek. Az Új Világot választóknak most egy nagyon erős támadás sorozatot kell kivédenie. Akik nem léptek be az Újba, ők mindent, de tényleg mindent elkövetnek, hogy visszarántsák a kiszabadult Lelkeket.

 

Azok avatkoznak közbe, akikkel valaha a legerősebb volt az érzelmi kötelék. Porig alázzák a „szeretteiket”, annak reményében, hogy visszatérnek.
Egyszer mindennek vége lesz, egyszer ez a küzdelem is csak a múlt része lesz. Ha az Újat választottad, akkor nem kell mást tenned, csak őrizd meg a hited és a Fényed. Ne engedd, hogy elvegyék tőled azt a Világot ami megmenti az emberiséget.

Végtelen szeretettel
Dömötör Aletta