Ha negyvenévesen nem tetted meg, tedd meg hatvanévesen.

 

Egyetlen dolog számít… hogy megcsináld!

Ezt ismételgette mindig a nagymamám, aki 97 évig élt.
Azt mondta, az élet az idővel egyre jobb lesz.

És most? Most már végre értem, mire gondolt.
A kor egy furcsa dolog. Egy olyan világban élünk, ami megszállottja a határidőknek:
házasodj meg egy bizonyos korig,
érj el sikereket egy másikig,
vonulj nyugdíjba egy pontos életkorban.

És ha kihagysz egy állomást?
A társadalom azt akarja elhitetni veled, hogy az a pillanat örökre elmúlt.
De mi az igazság?
Ez hazugság.
Ha a húszas éveidet kételyek között töltötted, tedd vadakká a negyvenes éveidet.
Ha a negyvenes éveid tele voltak kötelességekkel, táncolj a hatvanasokban.
Ha akkor nem ragyogtál… gyulladj ki most!
Az örömnek nincs lejárati ideje.

Az újrakezdésnek nincs lejárati ideje.
Az álmokra nem létezik, hogy „túl késő”.
Viselj élénk színeket.
Foglald le azt az utazást.
Tanuld meg azt a nyelvet.
Kezdd újra.

Mert későn… még mindig jobb, mint soha.

Megerősítés: Teremtő Erő és a Tudatos Hatalom
A mai nap energiái egyfajta belső motorként szolgálhatnak számunkra, amelyek hatalmas lendületet, kreativitást és sorsformáló potenciált hordoznak.
A nap rezgésében tehát nemcsak a hatalom, hanem a felelősség is megjelenik. Így különösen fontos, hogy az egyén ne váljon az energiák rabjává, hanem váljon azok mesterévé. Az önfegyelem, a belső rend megőrzése és az etikus szándék minden cselekedet alapja kell, hogy legyen.
A spirituális tudás vagy karizma nem cél, hanem eszköz – ha alázattal és tudatossággal párosul, valódi alkotó erővé válhat.
A nap üzenete:

„A bennünk szunnyadó erő nem uralkodásra, hanem emelésre hivatott.”
B.A.

Napi Áldás: Elengedni annyit jelent, mint odaadni.

Odaadni mindazt ami volt, ami régi.
Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni…
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.

Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.

 

Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való…

Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.

 

Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.

Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak…

A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.

Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea