Mihály arkangyal VÉDELME alatt állsz.

Szorosan együttműködsz ezzel a nagy hatalmú arkangyallal, aki oltalmaz és vezet téged ebben a helyzetben.

Ezt a kártyát azért húztad, hogy megerősítse azt, amit már eddig is tudtál vagy sejtettél: Mihály arkangyal veled van. Az arkangyalok nagy és erős, felekezettől független angyalok, akik felügyelik az őrangyalokat és a föld lakóit. Mihály (nevének jelentése: „ő, aki istenhez hasonlatos”) az az angyal, aki megsemmisíti a félelem hatásait, oltalmat nyújt számodra és szeretteid számára, és bátorságot és határozottságot kölcsönöz, amikor valamilyen félelmetes tett végrehajtása előtt állsz.

Ha azt fontolgatod, hogy valamit megváltoztatsz az életedben, például kilépsz egy munkahelyről vagy egy kapcsolatból, kérj útmutatást Mihály arkangyaltól, és segítséget, hogy félelem nélkül haladj tovább. Mihály abban is segíthet, hogy megtaláld az életcélodat, és meg tudja mondani, melyek legyenek a következő lépéseid a spirituális utadon és a hivatásodban.

 

Megerősítés: Tündérek varázslata

Erős kötelék fűz a tündérekhez, és életcélod része az, hogy segíts az anyatermészetnek.

Azért húztad ezt a lapot, mert a tündérek tudatni akarták veled, hogy veled vannak, mint szellemi vezetők, és segítenek fizikai igényeid kielégítésében és életcélod beteljesítésében.

 

 

 

A tündérek arra buzdítanak, hogy tölts időt a szabadban, és segítsd küldetésüket a talaj, a víz és a levegő megtisztításával. emellett az állatokat is védelmezik és irányítják. Ha szeretnél egy isteni megbízást az állatok vagy az anyatermészet megsegítésére, csak kérdezd a tündéreket!

Ez a kártya azt is jelzi, hogy érdeklődsz a pénz vagy valami más anyagi támogatás megteremtése iránt.

 

 

 

A varázslatos tündérek nagy örömmel segítenek törekvésedben, feltéve, hogy viszonzod a szívességet azzal, hogy teszel valami jót a környezetért, például szelektíven gyűjtöd az üvegeket és a konzervdobozokat, hogy újrahasznosíthatók legyenek, vagy környezetbarát tisztítószerek használatára váltasz.

Megerősítő áldás:

A „Medúza-nők” azok a nők, akik:

Túléltek valamit, amit nem lett volna szabad kibírni.
Sérültek, megalázottak, elnémítottak – és mégis állnak. Néha kemények, néha ridegek, de csak azért, mert megtanulták védeni magukat. A világ kígyót tett a fejükre, ők pedig megtanulták abból koronát formálni.
Akik már nem mosolyognak csak azért, hogy ne féljenek tőlük.

 

Nem fogják vissza a tekintetüket, a véleményüket, az igazságukat. És igen, van, akit kővé dermeszt a jelenlétük – mert az igazságuk épp ott üt szíven, ahol a másik még nem akar látni.
Akik nem hajlandók többé elnézést kérni az erejükért.

 

Megégették már őket, szétszedték, démonizálták – és most már nem akarnak megfelelni, csak létezni. Szabadon. Saját belső törvény szerint.
Akiknek fájdalmából tekintély született.
A haragjuk nem düh – hanem emlékezet.

 

A csendjük nem közöny – hanem tisztaság. Ők azok, akik már láttak elég sötétséget ahhoz, hogy ne féljenek tőle. Sem magukban, sem másban.

Akikből mások erőt merítenek – vagy megijednek.

Medúza-nők nem akarnak mindenkit meggyőzni. Nem hívnak vissza mindenkit, aki elment. Nem küzdenek azért, hogy valaki elfogadja őket. Ők azok, akik megmaradtak önmaguknak – minden veszteség után is.
Medúza-nőnek lenni nem átok.
Az átok az volt, amit rájuk vetítettek.
A mítoszokban levágták a fejüket.

 

Az új világban inkább meghajlunk előttük.
Ipacs Andrea asztrológus

 

Megerősítő áldás:

Engem szeret igazán.”
A mondat, amit olyan sok nő mondott már elcsukló hangon…
…miközben tudta, hogy hazudik.
Másnak. A barátnőjének.
A testvérének.
Az anyjának.
De leginkább saját magának.
És tudod, mi a legszomorúbb?
Hogy a család már rég tudja az igazat.
Csak hát „olyan régóta együtt vannak”.
Meg „ott van a gyerek”.
Meg „a férfiak ilyenek”.
Meg „ez a mai világ”.
És közben senki nem meri kimondani:

ez a nő ebbe belehal lassan.
És a férfi?
Ő megköszöni a kényelmet.
Azt, hogy a nő lenyeli a megalázást.
Hogy mosolyog a vacsoránál, miközben tudja, hogy előző este máshol aludt.
Hogy hazudik a baráti társaságban, mintha minden rendben lenne.
Hogy posztol egy közös képet, miközben az ölelése már rég üres.
„De hát engem választott.” – mondja a nő.
És igen.

 

Választotta.
De nem úgy, ahogy te választanál egy embert, akit becsülsz.
Hanem úgy, ahogy egy cipőt választ az ember, ami már kicsit szorít, kicsit lyukas, de még elmegy.
Elmegy, amíg nem talál kényelmesebbet.

Szeretni nem azt jelenti, hogy visszajövök hozzád, amikor épp ráérek.
Hanem hogy nem megyek el onnan, ahol a szívem van.
Tudod, nem a férfi az, aki a legnagyobbat hibázza.
Hanem az a nő, aki eljátssza az áldozatot, miközben önként vállalja a szerepet.

Aki inkább beleszédül a hazugságába, mintsem szembenézne az igazsággal:
Ez nem szeretet. Ez önbecsülés nélküli ragaszkodás.
És tudod, mi lenne az igazi dráma?

 

Ha egyszer a gyereked ülne ott, ugyanebben a helyzetben.
És azt mondaná:

„De hát engem szeret igazán, csak néha másokkal is lefekszik.”
És te nem mondhatnád, hogy ez nem elég.
Mert te sem tetted.
Mihaleczki Mária